A MLSZ az elnökség és a küldöttközgyűlés döntése értelmében, több európai szövetség gyakorlatára és a saját tapasztalataira hivatkozva úgy döntött, hogy kivezeti a strandlabdarúgást a szövetség keretei közül. 2019-et írtunk ekkor és a több hónapnyi bizonytalanság után, májusban a Magyar Strandlabdarúgás Menedzsment Nonprofit Kft. (MSMN) vette át a sportág működtetését. 

Az idei szezon előtt mondhatni váratlant húztak Egerben. A hevesi megyeszékhelyen a biztos bennmaradás után az új idényben már az elsősorban erőnléti edzőként ismert Klink Zoltánra bízták az NBIII-as csapat felkészítését. Nevezett szakember pedig - mondjuk úgy -, nem a megszokott módon "rúgta be" a Szentmarjay Tibor Városi Stadion öltözőjének ajtaját. Alapvetően egy harmadosztályú gárda edzőváltása nem kavarná meg ennyire az állóvizet, ám a Semleges Térfél Vlog jóvoltából nem csak az alacsonyabb osztályú labdarúgás iránt érdeklődők, hanem kvázi mindenki benézhetett a színfalak mögé. 

A szurkolói kommentek avatott szakértője, Novothny Soma Dél-Koreába igazolt, kölcsönben. Ízlelgessük ezt egy kicsit. Nos, egy olyan országba, ahol egy másik hazánkfia, Feczesin Róbert is mi mást nyújthatott volna, mint „pff, (a) maximum(ot)”. Az Újpest – immáron – egykori csatára Veszprémből került a Napolihoz, ahol a felnőttek között nem tudta megvetni a lábát, de felkészülési meccsek azért jutottak neki. Nem okozott hát túl nagy meglepetést, hogy a nápolyiak háromszor is kölcsönadták alacsonyabb osztályú csapatokhoz. Az utolsó dél-olasz „rent a Novothnyra” a 2015-2016-os idényben került sor, főhősünk ekkor hazatért és a DVTK színeiben 27 mérkőzésen 8 bajnoki góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. A teljesítményére felfigyeltek a IV. kerületben és megpróbálták megszerezni a játékjogát. Csakhogy erre nem volt lehetőségük, mivel a lila-fehéreket a FIFA három évre kizárta az átigazolásokból a méltán feledhető kolumbiai hátvéd Andrade-körüli huzavona okán. Az újpestiek hiába fellebbeztek a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál (CAS), az eltiltásuk érvényben maradt. Ekkor lépett közbe a Duchatelet-család futballhálózata és a família érdekeltségi körébe tartozó belga Sint-Truiden (Hajnal Tamás egykori csapata) révén kivásárolták őt a nápolyi szerződéséből.

A belgáknál azonban nem játszott egy percet sem. A sorsa ismét Borsodba vezetett, ahol minden mérkőzést figyelembe véve 6 gólt tett be a közösbe. a 2016-2017-es szezon után azonban már nem volt akadálya a megyeri úti szerződésnek. Első lila-fehér évében 17 bajnoki gólt rúgott, ami ugyan szép termés, ám a gólkirályi címhez 1 találat híján kevésnek bizonyult. A jelenleg is futó, második idényében az első Novothny-gólra a 10. fordulóig kellett várni. Majd újabb csend következett, egészen a 14. körig, ahol Kisvárdán mesterhármast szerzett.

A várdai mérkőzés előtt azonban az egyetlen szerzett találata miatt a drukkerek célpontjává váló játékos, vett egy nagy levegőt és a külső világból érkező kommenteket perceptualizálva, reagált a neki címzett „introjektíven megélt explicit és implicit passzív-agresszív hozzászólásokra”. Leon Festinger (1957) óta ismert a szociálpszichológiai irodalomban a kognitív disszonancia elmélete. E szerint ránézésre Novothny belecsúszott egy olyan belső feszültséget keltő állapotba, amelyben ő azt gondolhatta\azt képzelhette, hogy a szurkolók az előző idény óta első számú kedvencének számít, ezáltal kvázi érinthetetlen, majd az új információk – a gólok elmaradása miatti beszólások – egyfajta szorongást idéztek elő nála, amit igyekezett csökkenteni…

Hagyjuk a terminus technicust, Novothnynak de facto elege lett az őt ért zrikákból. Ezután pedig, ahogy feljebb már említettük, a kisvárdai kirándulás alkalmával csattanós választ adott. Most pedig a Haladás elleni duplája és összesen 9 góllal a háta mögött búcsút int a Szusza Ferenc Stadionnak. Az igazat megvallva a távozását lehetett már sejteni az edzői nyilatkozatokból, illetve Lacina Traoré leigazolásánál sem rejtették véka alá, hogy a klub „előre menekül”.

Szóval, Dél-Korea. Másodosztály. Puszan IPark. Kölcsönbe. Na, most egy ilyen átigazolásra azon kívül sok mindent nem lehet mondani, hogy „oda nem jut el mindenki”. Mert (futball)szakmai érvekkel aligha érdemes dobálózni. Már persze, ha vannak ilyenek... Akkor sem, ha ez a veretes csapat korábban négyszer volt hazája bajnoka és a nálunk már a szocializmus végnapjainak időszakában, 1986-ban aranyérmes lett az ázsiai BEK-ben.

Itt semmi másról nincs szó, mint egy flottányi Samsung 4K-s tévéről, pár full extrás Hyundairól, értsd: a pénzről. A nép „egyszerű” futballkedvelő gyermeke elkezdhet ugyan telitorokból hörögni, a csendesebbje meg húzhatja a száját, hogy micsoda „karrier” 24 évesen, de ennek igazából semmi értelme. Az ő élete, az ő döntése! Felesleges rá haragudni, ahogy Dzsudzsákra is felesleges.

Soma, mi azért várjuk a kalandokról a képeket az Instán! Aztán, ha nem tetszik, félév múlva találkozunk a stadion melletti büfében. Remélem mesélsz majd az ottaniakról, a nevezetességekről és a bajnokság színvonaláról. 

(az eredeti kép forrása: www.nemzetisport.hu)

 (a kép forrása: ihf.info)

...mint mindig! Mert abban meglehetősen régóta jók vagyunk. Sőt, azzal, hogy férfi kéziseink "csupán" a tizedik legjobb csapatként zárták a világbajnokságot, a célt, vagyis, az olimpiai selejtezős helyet nem érték el. Ehhez az első hét csapat között kellett volna végezni. Esetleg a 8. hely is selejtezőt érhetett volna, ebben az esetben a 2-7. helyezett csapatok közül valamelyiknek kellene megnyernie a 2020-as EB-t, vagy a második helyen végeznie és a világbajnoknak pedig behúznia az Európa bajnokságot is. Tegye fel a kezét, aki már elvesztette a fonalat! Nos, a 10. hellyel bővítettük a "minek kellene teljesülnie ahhoz" című játékunkat azzal, hogy Egyiptomnak Afrika-bajnoknak, Brazíliának pedig a Pánamerikai játékok győztesének kellene lennie, hogy ne ússzon el már a selejtezők előtt az olimpiai részvétel lehetősége. 

Realitás a 10. hely?

Vladan Matics társkapitány szerint igen. Sőt, rávilágít egy több szakértő által, több fórumon is emlegetett problémánkra, miszerint kevés komplex játékosunk van! Lefordítva, nincsenek olyan kézilabdázóink - megfelelő számban\vagy egyáltalán? -, akik védekezésben és támadásban egyaránt használhatóak lennének. Emiatt pedig sokat kell cserélni, ez pedig nyilván lassítja a játékunkat. Ami viszont szembemegy a nemzetközi trenddel, amelyben a topcsapatok a minél gyorsabb játékra törekednek. Beszédes adat ehhez, hogy lerohanásból mindössze 38 kísérletünk volt a 8 meccs alatt, amit ugyan 82%-os hatékonysággal használtunk ki, viszont csak 31 szerzett gólt hoztunk belőle össze. Szemben például a norvégok 75 kísérletből realizált 66 találatával.

"Lerohanni" látszik mellettünk a világ.

Mondhatnánk, hogy azért nem vagyunk annyira távol, minimum a széléről figyeljük a folyamatokat, csakhogy ez nem teljesen így van. Szélsőjátékunk ugyanis az Iváncsik-testvérek visszavonulása óta tulajdonképpen nincs. Ezen a VB-n az argentinok elleni döntetlennel végződő debütáló mérkőzésen egyetlenegy darab kísérletünk sem volt az oldalvonalak mellől! Angola ellen 2 gólt lőttünk a szélről, Katar ellen hatot, viszont Egyiptom ellen ismét elfelejtettük a két szélső pozíciót támadásban. A svédek ellen háromszor ugyan beköszöntünk, és a dánok, illetve a norvégok ellen sem maradtunk szélről lőtt gólok nélkül, ám az egész tornán 34 kísérletből összehozott 22 találatra aligha lehetünk büszkék. Az olimpiai bajnok dánok például és a vesztünket okozó norvégok is bőven 40 gól felett termeltek! 

Ha a fentieket figyelembe vesszük, valóban realitásnak tűnik a 10. hely. Viszont ez felvet rengeteg kérdést. Mihez kezd a szakma ezekkel a mutatókkal? Honnan lesznek és mikorra komplex játékosaink? Le tudunk akasztani nemzetközi szinten használható szélsőket? Az öregeket ki fogja pótolni? Nem valószínű, hogy Nagy Laci és Ilyés Ferenc 2020-ban is megoldja legalább a védekezés részét. Ki lesz a kapitány,  marad a Csoknyai-Matics kettős?

Egy biztos, izgalmas időszak következik.

Ebben a manapság oly gyorsan rohanó világban a jó szakembereket illik megbecsülni! Vácon is így lehetnek ezzel, vagy, ha nem, akkor a jónál is jobb szakembereket keresnek. Például vezetőedzőnek. Másképp mi értelme lenne? :)

Alapvetően, ha valakit egy mérkőzésen lecserélnek nem ver fel ekkora hullámokat. Akkor sem, ha az ország egyik kirakatcsapatánál teszik. Na, de, ha egy „népi hőssel” történik meg? Akkor igen. Mert mi szeretjük a „népi hősöket”! Az olyan figurákat, akikkel ilyen-olyan okokból lehet azonosulni. Mondjuk azért, mert őszinte, ami a szívén az a száján típusú ember. Vagy azért, mert nem mismásol, hanem elmondja a frankót, emellett pedig a pályán sem érheti az a vád, hogy nem teszi oda magát. Nos, Böde Dániel ilyen típus, úgynevezett „népi hős”. Nem csak a Fradi szurkolók körében népszerű, hanem mondhatni kis hazai labdarúgásunk összes drukkere körében. Oké, nyilván enyhe túlzással.

Féltávhoz érkeztek a küzdelmek a Merkantil Bank Ligában. Ilyenkor a szokásjog alapján illik mérleget vonni. Mi is ezt tesszük. Viszont - rendhagyó módon - elsősorban az edzőváltások felől közelítjük meg az eddig lejátszott mérkőzéseket. Illetve pár gondolat erejéig foglalkozunk a "többiekkel" is. 

Zajlik az élet Győrben! A szebb napokat látott kisalföldi alakulatnál a héten öt, korábban az NBI-et is megjárt rutinos játékossal bontottak szerződést. Mégpedig azért, mert a feljutástól a tavalyi idényhez hasonlóan, ismét távol kerültek.

A címválasztás nem véletlen! Úgy tűnik egyre népszerűbb az óbudai csapat, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egyre több netes újságíró látogat ki a mérkőzéseikre. A szerzők közül van olyan, aki talán már Aquincum alapítása óta (i.sz 89 körül) arra várt, hogy 1887 január 24-én sor kerüljön (majdan) szeretett klubja megalapítására. Van olyan újságíró is, aki a szurkolói élménygyűjtés miatt jár ki, és írásaiban a szigorúan vett futballal kevésbé foglalkozik. Meg persze vagyok én, akit a játék érdekel. A mit, a miért és hogyan vezetnek elő a csapatok. Ja, meg vannak azok, akik az óbudai edzőt, Buzsákyt bálványozzák!

III. Kerületi TVE - FC Ajka 0-2

Ha egy meccset kellett volna mondanom a harmadosztályból, amire biztosan kilátogatok, az a III. Kerület - Ajka találkozó lett volna!

A másodosztály 16. fordulójában a kiesés elől menekülő Monor az évek óta stabil NBII-es csapatnak számító Budaörs gárdáját fogadta. Az eddig lejátszott mérkőzések alapján a papírforma a vendégek sikerét ígérte. Nem is történt másként.

Az MLSZ határozata értelmében ismét másodosztályú mérkőzést lehet rendezni a Ligeti Stadionban! A miérteket nem szeretném minősíteni, legyen elég annyi, hogy mivel a váci klub a nyár végén megkapta az építési engedélyt az új arénára, így kérvényezhette, hogy a csapat hazaköltözhessen. Az más lapra tartozik, hogy az eredményjelzőn, a gaz levágásán, és a lépcsők széleinek narancssárgára festésén kívül nagyobb átalakulást nem fedeztem fel az eddigiekhez képest... Ennyit a körülményekről.

A legjobb 32 közé jutásért rendezett Magyar Kupa fordulóban két mérkőzést néztem meg a helyszínen. Mindkét összecsapáson osztálykülönbség volt a felek között (papíron legalábbis), Óbudán a harmadosztályú III. Kerület fogadta a másodosztály listavezetőjét (Gyirmót), míg a másik párharcban az NBII-ben középcsapatnak számító Vác a bajnoki címvédő Vidit fogadta, ezúttal a Kerület pálya helyett a Megyeri úton. Kezdjük időrendben...

... pedig, ha valamelyik meccsre azt mondtam az NBIII aktuális fordulójában, hogy fix egyes, az pont a III. Kerületi TVE - THSE-Szabadkikötő! Annak ellenére is, hogy a vendég csepeliek szépen csendben 4 meccses győzelmi sorozatot építettek fel, és az óbudai látogatást megelőzően 6 mérkőzés óta nem kaptak ki. Ez pedig az új edző, Németh Gábor érdeme. A debütáló mérkőzését a 6. fordulóban volt szerencsém a helyszínen látni, ahol a BKV elleni 2-2-es döntetlen ellenére egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ebben a gárdában bármi több lenne, minthogy a kiesés ellen harcoljon. Nagy összegben pedig nem fogadtam volna rá, hogy bentmarad! Ehhez képest jelenleg nem néznek ki rosszul.

Aquincumban pedig a kezdetben nagyon akadozó gépezet ellenére - amelyet sokszor kritizáltam már eddig, pl. itt -, egy 8 mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozattal a hátuk mögött várták a meccset. Meglepetésemre, a szezonban először játszott kétszer ugyanabban az összeállításban a házigazda. A Ménfőcsanak elleni győztes csapaton ugyanis nem változtatott Buzsáky Ákos. Az eddigiekben láttam már az óbudaiakat többféle alakzatban pályára lépni (például 4-4-2-ben is), ezúttal  egy vezető ék és mögötte 3 támadó középpályás (Tóth, Sóron, Kaszai) igyekezett tartalommal megtölteni a rendszert. Vagyis kezdésként a kék-fehérek még nem a kétcsatáros játékban látták a sikerhez vezető utat (a második játékrészben már igen). 

A vendégek a meccs folyamán többnyire nagyon stabilnak is tűnő 5-4-1-et raktak fel a pályára (a BKV Előre ellen még 4 védővel játszottak). Egyáltalán nem támadó szellemben, egyértelműen második szándékból, kontrákban gondolkodva. Ebből következően a szélső hátvédek a legritkább esetben merészkedtek előre. Kereste is a fogást a Kerület a vendégeken, de nem nagyon találta. Viszont a THSE a megszerzett labdákból igyekezett futballozni, ellentámadásokat vezetni, korántsem arról volt szó, hogy rúgták amerre álltak. A centerük eléggé erőszakos volt, meg is lehetett találni, ha más nem a szélére is fel lehetett rúgni, ha nagyon beszorultak. Ami külön tetszett a csepelieknél, hogy többször forgatták az oldalakat. 

A Kerület játékában most nagyon kijött a kreativitás hiánya a középpálya belső posztjain. Fazakas hozta a megszokottat - verekedett középen, nyeregette a párharcokat -, de a felpasszolt labdáknál többször hibázott. A másik belső ember Rabatin, egy rakkolós, lendületes játékos, de ezúttal ő sem nagyon tudott hozzátenni. Ráadásul ők ketten többször is úton voltak. A házi góllövőlistát vezető Sóron pedig messze volt a kaputól. Gyakorlatilag az ő játéka egyáltalán nem tudott érvényesülni a mérkőzés folyamán

A 33. percben aztán jött a meglepetés, Tóth Henrik révén vezetést szereztek a vendégek! A kapott gól után próbálkozott tovább az óbudai gárda, de az erőfeszítéseket nem koronázta siker. Amit korábban már pedzegettem a Kerület kapcsán, hogy a Buzsáky-féle játékfelfogás és védekezés ellen, megoldás lehet, hogy beütik mögéjük a labdákat és abból próbálnak meg helyzeteket kialakítani, ezúttal megtörtént (és nem is 1x). Ha a vendég támadó nem vár annyit, egy ilyen akció után 2 gólos előnnyel vonulhattak volna szünetre a csapatok...

A félidőben egyet cserélt a hazai mester, a végig bizonytalanul játszó Szalait, Gyepes váltotta (ezt a váltást nem biztos, hogy meccs közbeni cserével kellene megoldani érzésem szerint...). A második játékrészben már 2 csatárral próbálkoztak a hazaiak. Tóth Levente lépett fel Pleszkán mellé. Daráltak-daráltak, de az átütőerő továbbra is hiányzott. Sóron még mindig nagyon mélyen volt a támadókhoz képest, Kaszai pár szép csellel ugyan néhányszor levette az ellenfelét, de óriási helyzetre nem emlékszem a házigazdák részéről. Átlövésekre sem nagyon. Feljebb már hiányoltam a kreativitást. Nos, így lehetett ezzel az óbudai tréner is, mivel a 74. percben Rabatin helyett pályára küldte Nagy Olivért. Szerintem már későn...

Ahogy fáradt a THSE, úgy lett egyre több pontrúgása a 16-os környékéről Gálfiéknak. Ha másból nem, talán majd ebből összejön a gól, gondolhatták a kilátogató szurkolók. Egyelőre csalódniuk kellett, sőt! A (tinta)hal a tortára a 82. percben került fel, egy mintaszerűen kivitelezett kontra végén a csereként beállt Takács Patrik kettőre növelte a vendégelőnyt. A látottak alapján úgy tűnt, el is dőlt a meccs. A szépítés ugyan még összejött, Tóth, a sorfal felett szépen elrúgott szabadrúgásából, de ez csak az eredmény kozmetikázására volt elég.

Összességében megérdemelten nyert a THSE, amelynek játéka abszolút pozitív meglepetés volt. A vendég gárda masszív védekezésével meglepte a mérkőzés folyamán szinte végig enerváltnak látszó III. Kerületet. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor Németh Gábor taktikailag verte meg a hazai mestert. Azáltal, hogy meglehetősen szűk területeket hagyott az ellenfélnek, ahol a játékosai egymás kisegítve tudták kihúzni az óbudai játék méregfogát. Ezen a meccsen Huszárik hiába próbálkozott a védelem közepéről hosszú labdákkal, ezek hárítása nem okozott gondot az ellenfélnek. Én továbbra sem értem Gálfi jobbhátvédként való szerepeltetését... Zárásként pedig még egy adalék Buzsáky taktikai vereségéhez: A gyors játék, ami az alapelképzelésnek tűnik Óbudán, ezúttal nem tudott érvényesülni, mivel nem voltak meg a területek, ahol kijöhetett volna a sebesség. Vagyis a vendégmester sikeresen elrontotta a hazaiak játékát! A következő fordulóra vonatkozóan van egy olyan érzésem, hogy legközelebb nem ebben az összeállításban fognak pályára lépni Kaszaiék...

„A magyar bajnokság és az El szintje össze sem hasonlítható, itt mi vagyunk a kiscsapat, amely ellen mindenki győzni akar, mi azonban nem adjuk könnyen a bőrünket. Mi is szeretnénk nyerni, még ha a remélt eredményesség mellett tapasztalatszerzésnek is kiváló ez az ősz”

Kitalálja a kedves olvasó, hogy kinek a szavai ezek? Igen, akár Marko Nikolicstól is származhatott volna az idézet, csakhogy a fenti sorok Paulo Sousától erednek! Attól a portugál mestertől, akivel a Vidi 2012-ben először jutott fel az Európa Liga főtáblájára. És, hogy miért fontos mindez? Mert a fenti megállapítás azóta is helytálló! Ha a magyar futballról beszélünk nemzetközi porondon, legyen szó válogatottról vagy klubcsapatról innen kell kiindulnunk! Nem a dicső múltból, Puskásékból, a Videoton 1986-os UEFA-kupa meneteléséből, hanem a fenti idézetből. Az eltelt évtizedek ugyanis ide áraztak be minket! Ennek ellenére 6 éve is volt és most is van okunk az örömre az EL-ben. 

Csakúgy, mint 2012-ben a fehérváriak ezúttal is vereséggel kezdték meg a főtáblás szereplésüket, akkor a Genk bizonyult jobbnak (3-0), ezúttal pedig a BATE Boriszov tréfálta meg a Vidit. Az mindenképpen közösnek mondható a két mérkőzésben, hogy mindkét ellenfél jelentős rutinnal rendelkezik a nemzetközi kupaporondon. A második fordulókat tekintve szintén nagy a hasonlóság Sousa csapata és a mostani között. Mindkét alkalommal nagy név következett, igaz azért a Chelsea komolyabb alakulat, mint a Sporting. 6 évvel ezelőtt össze is jött egy nagy diadal, sima hármassal küldte haza portugál ellenfelét a Videoton, míg október elején a Chelsea túl nagy falatnak bizonyult a Stamford Bridgen. Viszont nem volt miért szégyenkezni, sőt! Az a masszív védekezés, amit az angolok ellen láttunk, bizakodásra adott okot! Ez a bizakodás pedig a harmadik körben meg is hozta az eredményét a PAOK legyőzése által! Tovább folytatva a párhuzamot, 2012-ben is győzelem szerepelt a Vidi neve mellett a harmadik körben, akkor a Basel hajtott fejet a Sóstói Stadionban.

Nem véletlenül hoztam a párhuzamokat! Mivel a 6 évvel ezelőtti filozófia szinte teljesen megegyezik a mostanival!  Tujvelnek, Viníciusnak és Kovács Istvánnak pedig aligha hat az újdonság erejével, mivel már akkoriban is a keret tagjai voltak. Tehát az alapállapot az, hogy stabil védekezésből, kontrákat vezetnek. Annyi eltérés azért van, hogy Sousa a klasszikus 4-2-3-1-es alakzatot favorizálta, Marko Nikolics pedig a karácsonyfára esküszik (4-3-2-1). Mindkét struktúra működik és rávilágít arra, hogy a magyar labdarúgás jelen állapotában nekünk a masszív csapatvédekezés, a jól megkomponált csapatjáték lehet a fegyverünk. Klubszinten a sok légiós ellenére - mivel a 2012-es Videoton is a külföldiekre épült -, és válogatott szinten egyaránt! Ahogy a mellékelt ábra mutatja működik.

Mostantól pedig az a kérdés, hogy a jelen Vidije több pontot szerez-e az elődnél? Nekik 6 pontot sikerült, így a továbbjutás sajnos nem lett meg. Hátha most összejön!

Valami nagyon nincs rendben Miskolcon! A probléma azonban nem hat az újdonság erejével. Már egy korábbi, a tulajdonossal - Leisztinger Tamással - készült interjúból kiderült, hogy az általa kifizetett pénzek bizony érdekes utat járnak be. Az egyszerű ember ilyenkor felteszi magának a kérdést, hogy egy ilyen közegben vajon érdemes-e egyáltalán működni, vagy uram bocsá' bármilyen célt kitűzni? Érdemes-e egyáltalán szakmai munkáról beszélni?

Diósgyőrben évek óta visszatérő történet, hogy csupán a kiesés elkerüléséről lehet szó. Amióta ugyanis bevezetésre került a 12 csapatos bajnokság (2015/16-os idény), a borsodiak sorrendben a 9., kétszer pedig a 10. helyen végeztek. Ebben az időszakban ült a kispadon Bekő Balázs, akit Egervári Sándor váltott, majd miután ő furcsa körülmények között hirtelen távozott, érkezett Horváth Ferenc. A Haladás jelenlegi mesterét az átmeneti időszak után Bódog Tamás követte, akivel úgy nézett ki megindult valami. A cél a bennmaradás volt, amit az új edző a hátralévő 10 mérkőzésen szerzett 16 pontjával sikeresen teljesített (23 forduló alatt mindössze 21 egység jött össze az elődökkel). Bódog egy sokat futó rakkolós csapatot képzelt el, ami meglehetősen magasan védekezik és erőlteti, illetve keresi is a párharcokat. A következő idénynek is a Németországban és Dániában pallérozódó mesterrel vágtak neki. A nyári átigazolásokat tekintve egy  - igazából - nagy sztárok nélküli, iparosokból álló tudatos csapatjáték felépítése rajzolódott ki. A szezonban végül mégis kiemelkedett valaki, Ugrai Roland 10 góllal zárt az idény végén és a válogatottba is bekerült. 

A szezont mindezek ellenére nem Bódoggal fejezték be! Hat fordulóval a bajnokság vége előtt ugyanis érkezett a klub egykori  játékosa, Fernando. Ekkor a gárda a 9. helyen állt 2 pontra a kiesést jelentő 11. helytől és egy 6 meccses nyeretlenségi sorozatot produkálva. Hallani lehetett olyan hangokat, hogy a játékosok fúrták meg, amit az érintettek nyilván hevesen tagadtak. Az eleganciára a tulajdonos, és az ügyvezető sem ügyelt túlságosan, amikor a távozó mester került szóba. A rovására írt dolgokra még májusban egy interjú keretében reflektált is Bódog.

Térjünk vissza Fernandóhoz. A játékosként a klubnál 26 mérkőzésen pályára lépő, és azokon 5 gólt szerző spanyol - kezdő edzőként -, mindjárt 3 vereséggel debütált. Az általa irányított alakulatról számomra egyáltalán nem derült ki, hogy mit is akar játszani! A bennmaradás végül az utolsó fordulóban jött össze a Videoton hathatós közreműködésével. A spanyol mester pedig maradt a kispadon. Viszont a keret nyáron ránézésre meggyengült. Furcsa körülmények között távozott a Busai - Ugrai kettős, Diego Vela sem hosszabbított szerződést. Ugrai góljai és Vela technikás játéka kétségkívül hiányzik!

A játékot tekintve Fernando három belső védős rendszerben gondolkodik. Ez a szisztéma védekezésben 5 védőssé válik 3 középpályással és 2 ékkel (az elődje egy ékkel\centerrel játszott). Támadásban pedig a két szélső hátvéd feltoltan helyezkedik, a labdákat Márkvárt szedi össze, a támadók pedig rendszeresen kimozognak a vonalak mellé. A rendszer sebezhetősége az átmeneteknél rajzolódik ki igazán. Amikor a játékosok megtöltik tartalommal, nagy területek maradnak a szélén, amelyet az ellenfelek kihasználnak. A visszarendeződések sem működnek. Legalábbis a fentiek az ESMTK elleni végül továbbjutással záruló kupameccsen eléggé szembetűnőek voltak. Ezen felül a három belső védő - igaz, nem csak ők - rengeteget hibáznak egyénileg, amit egyetlen csapat sem bírna el. Emellett pedig Diósgyőrben gyakorlatilag évek óta nincsen kapus! Antal Botond és Ivan Rados is képes ugyan bravúrokra, de jó néhány hajmeresztő megoldásukon pontok mentek már el. 

Nos, Miskolcon ismét egy 6 meccses nyeretlenségi szériában van a gárda, ami Bódog Tamás menesztéséhez elég volt! A tavalyi pontvadászat ezen időszakában a borsodiak kétszer ennyi pontot gyűjtöttek (12), mint idén! Akkor a 9. helyen álltak és szereztek 17 gólt, igaz kaptak mellé 22-őt. Jelenleg lőttek 8-at és kaptak 18-at... Támadásban tehát igen látványos a visszaesés. Ráadásul az előző idényhez képest már a hazai pálya előnye is meglenne, mivel elkészült a stadion, albérletbe sem kell utazni. Valami mégsem működik. 

Meddig tart a türelem?

A csütörtöki (2018. 10. 18.) Nemzeti Sport Fény és árnyék című cikkében Borbola újságíró felteszi a kérdést - igaz a szurkolók mögé bújva -, hogy a tallini válogatott performansz után, most akkor jó vagy rossz döntés volt kinevezni Marco Rossit?

Borbola újságírónak pontosan tudnia kellene, hogy hol tartunk, mennyit érünk! Egykori futballistaként meg főleg kellene rendelkeznie némi fogalommal arról, hogy milyen az, amikor új edző kerül egy csapat élére. Akkor is, ha az történetesen a nemzeti.

Pedzegeti, hogy "lement négy mérkőzés és nincs meg a középpálya". Borbola újságírónak tudnia kellene, hogy pont azok a meccsek hiányoznak Rossinak, amit az MLSZ szokásos első blikkes kapitányválasztásával elvesztegettünk! Éppen emiatt kissé álságosnak vélem a felvetést, a számonkérést...
Számon kérni persze lehet, csak nem biztos, hogy a tar olasz mestert kell!

Andorra és Luxemburg után sem az újságírók, sem senki más nincsen feljogosítva arra, nincsen rá semmilyen alapja ugyanis, hogy előzetesen(!) a világranglistán 98. helyezett válogatott (Észtország) ellen kidüllesztett mellkassal dörögje bele a világba, hogy mi vagyunk az esélyesek! Az a helyzet, hogy a világ szinte mindegyik kis labdarúgónemzete megtanult már futballozni, legalábbis védekezni, akár a legnagyobbak ellen is. Lásd például Gibraltárt, amely ország a zsákszámra kapott gólok után végre megszerezte első győzelmét. Mi pedig egyáltalán nem tartozunk a nagyok közé!
Szóval, ha már számon kérünk, azon gondolkodjunk el, hogy azok, akik egyetlen meccs után lehozzák a csillagokat, miért hordanak el mindennek mindenkit, ha beköszön a realitás?

Amikor Glázer Róbert egykori szövetségi kapitány (már ez is önmagában vicces) a Sport Plusz hasábjain közli, hogy Willi Orban játéka neki kifejezetten nem tetszett, elgondolkodom... Elgondolkodom azon, hogy ilyen középső védőt, járva a magyar pályákat, miért nem látok itthon? Igen, Athénban hibázott, és? Egy Langhoz, vagy egy Guzmicshoz képest még mindig bőven előrelépés, akiknek meccsenként van 5-6 nagy hibájuk, ami után csak az ellenfélen múlik, hogy betalál-e a kapunkba!

Amikor az észteknek három gólt lövünk idegenben, mégis döntetlennel jövünk le a pályáról az egyéni hibák miatt, akkor szedjük le a kapitány fejét? Annak a kapitánynak a fejét, aki abból tud főzni amink van? Aki ezekre a játékosokra igyekszik rendszert szabni, mert hosszú évek alatt őket neveltük ki? Lássuk be, kevés nemzetközi szintű labdarúgónk van, így pedig az marad, hogy csapatszinten próbálunk valamit kezdeni. Ez pedig nem megy egyik pillanatról a másikra!

Akik most mindent temetnek (megint), ők miben látják a csodát? Az U21-es válogatottban, akik egy tét nélküli selejtezőn kikaptak Máltától? Említettem már, hogy megtanultak futballozni szinte mindenhol? Ja, igen. Említettem. Az U19-esektől, akik továbbmentek az elitkörbe? Majd a Szoboszlai megváltja az egész magyar labdarúgást? 
Jöjjenek a fiatalok! Ezt hallgatom évek óta. Az U21-ből most nem jönnek úgy néz ki, majd talán az utánuk jövők...

Így viszont nem kell csodálkozni, ha megsimogatja a homlokunkat a valóság. Az a valóság ami azt mutatja, hogy a Nemzetek Ligájából nem kvalifikálunk az EB-re. Emiatt pedig kár lenne Marco Rossi fejét venni!

Az immáron a 7. élvonalbeli gárdáját dirigáló edző 2012-ben Kecskeméten a Honvéd (2-1) legyőzésével mutatkozott be az élvonalban. Akkor Török Lászlót váltotta a kispadon. Majd az idény végén 22 mérkőzés és 63,3%-os teljesítmény után Paksra távozott. Az a házasság nem igazán volt szerencsés, mondhatjuk úgy is, hogy nem jött be, a csapat a 13. helyet foglalta el a táblázaton, mégis a tavasz már a győri kispadon találta. Tolnában összességében 17 mérkőzés jutott neki, amely meccseken 38,2%-os teljesítménymutatót produkált.

Győrben viszont kis híján bajnokcsapatot csinált! A gárdát a szövetségi kapitánynak kinevezett Pintér Attilától a dobogó harmadik fokán vette át, és az év végére a pontvadászatot végül megnyerő Debrecennel azonos pontszámmal és mutatókkal zárta, a szerzett és a bekapott gólok száma viszont nem a kisalföldieknek kedvezett… Így nem okozott meglepetést, hogy a következő szezont is itt kezdte el. Azonban 2014. október végén (10 hónap után) már nem ő ült a kispadon. A társulat ekkor a 8. helyet foglalta el a táblázaton, és a gyenge eredmények miatt menesztették. Akkoriban már kezdett felszínre kerülni a Questor-botrány, ami a klubhoz is begyűrűzött – a tulajdonos személye által -, az akkori, majd idény végi 8. hely akár jó eredménynek is tűnhetett az NBIII-hoz képest. Tulajdonképpen az utódok, Szentes Lázár, Tokody Tibor - ők is ültek a kispadon pár mérkőzés erejéig – és Vasile Miriuta sem tudott helyezésben többet kihozni a gárdából. A gondok miatt nyilván nem véletlenül. A mérlege Győrött: 24 mérkőzés, 61,1%-os teljesítmény.

A következő első osztályú csapat a Videoton volt a sorban, amelynek kispadján 2015. október 17-én ült először. (A visszatérő október, és a debütálásként szintén visszatérő Honvéd…) A Vidinél, Burcsa Győző regnálása alatt megálmodott Bernard Casoni által szinte teljesen leépített, majd a bukásuk után Pető Tamással is hullámzó teljesítmény nyújtó alakulatot vett át. Bár Petőnél azért látszott némi előrelépés. A Honvéd ellen ismét győzelemmel mutatkozott be (3-0). Az idény végén ismét ezüstérmet szerzett aktuális csapatával, viszont már a szezon hajrájában tudni lehetett, hogy Fehérváron – kissé érthetetlen módon - nem vele képzelik el a jövőt! A koronázóvárosban neki jutott 22 mérkőzésen hozta eddigi legjobb teljesítményét 68,2%-kal.

Ezután következett a Diósgyőr. Nem indult rosszul a dolog, az első két mérkőzést megnyerték, rögtön kezdésként egykori csapatát, a Videotont is. A harmadik fordulóban viszont már nagy pofonba szaladtak bele a Fradi ellen, majd a Honvéd is törlesztett valamit vele szemben és a 9 meccses nyeretlenségi széria ellenére, csupán februárban köszöntek el tőle. Utódja a 10. helyen vette át tőle a csapatot. Miskolcon 21 mérkőzés jutott neki, 35,7%-os mutatóval.

Ha már keleten járt, maradt is abban a régióban. Az első osztályba újoncként feljutó Balmazújváros benne látta a megfelelő szakembert céljai eléréséhez. A gárda kispadján az élvonalbeli tagságot kiharcoló sikeredzőt, Feczkó Tamást váltotta, aki az első osztály helyett a másodosztályba kieső MTK-hoz távozott. Itt sem indult rosszul a közös projekt, az első négy mérkőzésükön 5 pontot gyűjtöttek (Vidi 1-1; Vasas 0-1; Honvéd 2-2; DVTK 4-0) abszolút újoncként, és valójában az egész szezonban egy nagyon szimpatikus, stílusosan játszó alakulat benyomását keltették. A sors azonban nem volt kegyes hozzájuk, mivel az utolsó fordulóban hiába volt a saját kezükben a sorsuk a Fradi elleni 3-3 a gárda kiesését jelentette. A külső körülmények sem nekik kedveztek, lévén egykori csapata a Videoton az utolsó fordulót már nem vette komolyan, és a Balmazzal élet-halál harcot vívó Diósgyőr otthonában, fiatalokkal felállva 2-1-re kikapott… Ez pedig az álmok végét jelentette. Horváth Ferenctől viszont nem köszöntek el, a másodosztály küzdelmeinek is vele vágtak neki. A légiósok nélküli, meggyengült kerettel hullámzó volt a teljesítmény. A csapatot végül 9 forduló után – ekkor érkezett a Haladás megkeresése - a 10. helyen adta át utódjának, 7 pontra lemaradva az első helyezettől. Balmazújvárosban a 33 első osztályú mérkőzésén 36,4%-os teljesítményre volt képes.

Jelenleg pedig a Haladás ahol bent kellene maradni…

Szombathelyen megtört Horváth Ferenc nagy sorozata, amely minden debütálását figyelembe véve a veretlenséget hordozta magában. Ha az első összecsapást nem is vesszük bele, mert akkor eltiltását töltötte - 2 vereség zsinórban. Ahogy ő fogalmazott a kinevezésekor: „Ez egy ejtőernyős ugrás, ejtőernyő nélkül.”.

Ami az eddigiekből látszik, Kecskeméten, Győrben és a Videotonnál - a két ezüstéremmel - kihozta a maximumot a csapataiból, kis szerencsével a kisalföldön bajnok is lehetett volna. Sosem tudjuk meg mi történik a Vidinél, ha a következő szezonnak is vele vágnak neki. A paksi és a miskolci történet igazából, és összességében sem sikersztori. A balmazújvárosi, a kiesés ellenére pedig nem nevezhető bukásnak. Bár az volt az eddigi egyetlen állomáshelye az élvonalban, ahol egy teljes szezont végigcsinálhatott.
Beugróként, az egyébként erősebb játékoskeretű csapatoknál tudott pluszt hozni, erre a pluszra gondolhattak a Hali vezetői is. Csakhogy árnyalja a képet, hogy a szombathelyi keret nem igazán tartozik a topkategóriába (a kecskeméti sem volt az...). Arra azért nagy esély mutatkozik, hogy a játékban lesz előrelépés, stílusa is lesz a csapatnak és elképzelése is, de, hogy eredménye mikor, az nagy kérdés… Egyelőre sok az egyéni hiba, rutinos sokat megélt játékosoktól is, ezen pedig pontok mennek el. Most viszont következik a Honvéd, amely debütáló ellenfélként ideálisnak bizonyult már párszor. Bár, a kispestiek jelenlegi formáját elnézve a papírforma egészen más irányba mutat...

Szóval akkor indul a liga. OTP. Bank. Legyen az csak NB1, még a régiből. Szóval vannak itt közvetítési jogok, 3 és fél milliárd HUF. Ezért cserébe kapunk 12 csapatot, heti minimum 2 darab közvetítést egy új csatornán. Ennyi pénzért tutira megéri a tévének közvetíteni, olyannyira, hogy még a sport tévét is kitették a bizniszből. Ilyen olcsón és csak két meccset (talán hármat)? A hülyének is megéri. Bár teszem hozzá gyorsan nem kell már kártya, csak a vénaszkenner, az meg ugye csak egy helyen van.

Tehát akkor majd emelkedik a nézőszám, mert fel kell állni a fotelból és kivonszolni a "tüppedt" hátsónkat a sztédiumokba. Ultrák visszatérnek, mindenki happy. Már ahol visszatérnek. Futball lesz-e? Meglátjuk. Új edzők már vannak. A Vasasnál megvan az új Lőrincz Emil, Simon Antal személyében, hiába a szabály az szabály. Az MTK-nál is is akad új edző, új játékos. László Csabával már el is véreztek a Vojvodinával szemben. Nem baj, legalább nem kell Vasárnap játszaniuk a bajnokságban, aznap úgyis minden zárva... Pár embert annyira kiakasztott a búcsú, hogy bele is szálltak a mesterbe. Rónai Egon pl. már Garami mágusért hullajtott könnyeket. Az a helyzet, hogy az a Vojvodina a "régi" MTK-t is kipottyantotta volna, annyival jobb brigádnak tűnt. Ettől függetlenül a lepkézgető Hegedűs kapust is meg lehetett volna kérdezni, hogy itt-ott mi volt a terv?

A Videoton is elindult Európába. Mindenekelőtt azonban fel kell tenni egy egyszerű kérdést, hogy miért nem szeretem Burcsa Győzőt? Én elhiszem, hogy nagy király volt futballból. Elhiszem a tiszteletbeli elnökről is, hogy érti a gurulóst. Mindettől még nem tudok elmenni amellett szó nélkül, hogy agg korukra mindketten óriási baromságokat bírnak beszélni. Burcsa főleg akkor, amikor az elküldött spanyol trénert ekézi, hogy anyagi kárt is okozott a Videotonnak, mert nem játszatta az a főnök által idehozott tucatlégiósokat. Anyagi kárt maximum akkor okozott, amikor a bajnokok lettek vele és prémiumot kellett fizetni. Lassan Madridban érzi magát, Florentino Pereznek vannak ilyen húzásai. Szóval ez a holland csávó (Luijckx), Maréval, aki állítólag balbekk, meg Ivanovszki az új francia stratégánál sem kezdtek. Bár a francia úgy rémlik sérült, a csatár pedig a padról lendít. Fehérváron érzik, hogyan kell egy működő rendszert a nulláról újrakezdeni. Mintha az aranyérem egy 100-as lenne, amit beletolnak a bevásárlókocsiba aztán végigmennek a polcsoron az új varázslókért. Honnan jön a késztetés? Most akkor tényleg a Carrillo volt a hülye, hogy az említetteket nem erőltette?

Nézem a Fradit is. Rahedli lóvé van. Radó útban Újpest felé, nem jutott el a külvárosig, hanem beesett a Groupamába. Van szakmai munka kelet-német vonalon, van brigád egészen jónak tűnt a Szuperkupában. Azt behúzták. Aztán jött a bosnyák Zeljeznicar és megmutizta, hogy mi a helyzet. Pedig a holland kettőn előtte még átgázoltak a srácok. Ettől függetlenül a IX. kerületiek bajnokesélyesek. 

A Debrecen nekem színtelen. Valahogy semmi extra, állóvíz. Ezt érzem. Nagy esélyük van továbblépni, akár az augusztust is még Európában tölthetik. Bár, ki tudja, de legyen így.

Lepörög nyár, aztán marad a szokásos hazai. Kíváncsian várom az új sikersztorikat. Meg várom a Nyíregyháziak mire mennek az igazukkal. A többi kizárt csapat szépen csak lesüllyedt a megyeiig. Pedig most jött volna a kánaán az óriás szövetségi pénzekkel. Azt vajon végiggondolták a szövetség illetékesei, hogy a tizenéves reménységek 20-30 első osztályú meccs után mennek a levesbe, mert kicsúsznak a szabály alól. Mert kétségeink ne legyenek, ebből most óriási pénzeket tudnak kiszedni a tulajok. Mondjuk a Fradinál nem erre mennek, állítólag. Az érem másik oldala, hogy most aztán megéri magyarnak lenni. A focásoknak mindenképpen. Lehet ám annyi pénzt kérni az aláírásért, hogy az már pofátlanság. A hazai termék eddig sem volt olcsó tudtommal, na, de most aztán. 

Kis pénz, kis foci. Kíváncsi vagyok módosul-e nagy pénz, kis focira.

Update:

Helyszíni szemle: MTK - Puskás Akadémia

Feljebb pedzegettem már az MTK-t Európában, na most kapargassuk meg kicsit hazaiból is. László mester a kinevezése után azt nyilatkozta, hogy csak apróbb módosítások lesznek a csapat stílusában, mondván ami működik, azt kár bolygatni. Nos, én tavaly összesen nem láttam annyi "nagykerót", mint a Fáy utcában Szombaton. Az volt még szembetűnő, hogy a Beséből nagyon igyekeznek jobb bekket faragni. A Vojvodina ellen és most is idegenül mozgott az új szerepkörében, talán idővel. Varga Szabolcs ügyes gyereknek tűnik hazai viszonylatban, de nemzetköziben súlytalan sajnos, talán nem véletlenül került vissza kölcsönben. 

Térjünk át a fiatal Öcsi bácsikra. 90 percig nézegettem tőlük a semmit. Azt nem egészen értettem, hogy a Pogacsics mitől jobb kapus, mint a Horváth Tamás. Azt meg főleg nem értem, hogy ez a horvát Herceg nevű srác a legjobb megoldás jobb oldali védőben? Kötve hiszem. A második félidőben le is kapta a főnöke, miután ki tudja már hányadszor volt teljesen vakon az ellenfél szélen futó támadásainál. Nekem nincs pro licenszem, nálam ki sem futott volna a gyepre, bár, ha edzésmenő... A válogatott sztenderd jobb hátvédje védekező középpályást játszik ebben a csapatban, akárcsak tavaly. Ezzel nekem csak egy gondom van, hogy, amennyiben a felpasszok rá jönnek ki vagy róla kellene elforognia a labdának az eléggé körülményes. A szerelőkészség megvan, a mentalitás is stimmel, de mégis kissé idegennek tűnik a dolog. A labdák összeszedése az új szerzemény Márkvárt Dávid feladata az jól kivehető. Ott volt még a pályán a fiatal Sallai, akit kb. 20 percet láthattunk érdemben találkozni a labdával, aztán szépen el is tűnt a mezőnyben. Összességében elmondható, hogy kapura lövés nélkül még nem nyert senki meccset futballban, és a Puskásnak sem sikerült. 

Honvéd - Videoton

Ez a regnáló bajnoktól a vérszegénytől is szegényebb. Az általam korábban már fikázott holland srác megkapta a sanszot. Mást sem csinált csak mászókázott, mindig valakinek a hátán volt, ha ott volt a labda, ha nem. Casoni hadvezér lenyilatkozta, hogy egyelőre erre képesek, de még van idejük igazolni. Arról, hogy miként jutottak idáig már értekeztem. Ennek a brigádnak 2 látott meccs - nemzetközi, és NB1 - esélye nincsen a címvédésre. A Honvédnak meg van új indulója, plusz 3 pontja.

Ezek az első benyomások, az előrelépés, mint tudjuk...

Javában dúl az uborkaszezon a mi kis futballnak nevezett színházunkban. A szerethetőnek nevezett válogatott élére új kapitány került, Újpesten „túlélőtáborosdit” játszatnak egy sokszoros válogatott magyar-, illetve egy annak idején nagy dirrel-durral beharangozott francia játékossal. Akinél a pénz, az diktál, ez van. Pécsen pedig a boros pohár fenekére néztek és az üresnek bizonyult. A fradinál is edzőt cseréltek. Haladjunk sorjában, de nem feltétlenül kronológia szerint.

Kezdjük a válogatottal. Ment itt jó darabig a vakítás, hogy külföldi kapitány kell. Olvastuk, hallgattuk, álmodtuk az érveket pro meg kontra. A Trollfocin még szellemes hozzászólásként az is megjelent, hogy Thomas Doll és Pintér Attila rossz sajtótájékoztatón jelent meg. Értsd, nem sikerült eltalálni, hogy melyik szaktekintély melyik kispadra vackoljon be. Valószínűleg rájöttek a honi szövetségben, hogy hiába áramlik temérdek pénz a futballba, azért nemzetközileg is elismert mágus idehozatalát mégsem tudná fedezni a TAO-s támogatás. Főképpen, hogy nem is erre lett kitalálva. Éppen ezért pont kapóra jött a győri tulaj Tarsoly ötlete, legyen Pintér a kapitány. Az Audi hazai városában továbbra is inkább közutálatnak, mint tiszteletnek örvendő edzőtől azt gondolom amúgy is szabadulni kívánó tulajdonos ezáltal vitathatatlanul jól járt. Egykori edzőjét tulajdonképpen felfelé buktatva, megspórolt magának nem kevés fizetőeszközt, amit esetleges menesztése kapcsán Pintér számlájára kellett volna átutalni. Ez annak fényében érdekes csupán, hogy úgy hírlik, már Győrben sem feltétlenül van kolbászból a kerítés.

Az egy másik kérdés, hogy a visszafogottabb Egervári helyett a „metakommunikációban” kétségkívül roppant erős Pintér mihez kezd a korábban szerethetőnek nevezettel. Az biztos, hogy címeres melegítőben nyelvi nehézségei nem lesznek, de az is tuti, hogy a Puskás kispadja mellett is gúvadó szemekkel, dagadó nyaki erekkel osztja majd a taktikai utasításokat. Így irányít és motivál egy intelligens edző, ja, nem, Csányi szerint Pintér egy más típus. Igazából teljesen mindegy, hogy ki a szövetségi kapitány, de Pintér Attila legalább nem kerül sokba, cserébe viszont megsértődni sem ildomos oly könnyedén, mint tette azt korábban klubedzőként.

Kis magyar futballvalóságunkban az is megtörténik, hogy olykor extrém történetekkel is találkozunk. Első pillantásra az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen azon, ami a főváros negyedik kerületében zajlik. Van két ennél jóval többre hivatott játékos, akik gyakorlatilag Rambó-tanfolyamra járnak a Megyeri útra. Napi 6 órában. Mert a belga tulaj így döntött. Személy szerint én speciel nem vagyok hasra esve Grégory Christ játékától, de a mai lila brigádba azért odaférne. Szélesi Zoli más kávéház, saját nevelés, tulajdonképpen emblematikus figura. Az első csapat közelébe nem kerülnek, a szerződésüket nem bontják fel – nyilván mélyen zsebbe kellene nyúlni -, úgyhogy marad a futkározás a felső füvesen, hátha majd a játékosok szegnek szerződést. Bár mit is várhatunk egy olyan klubtól, ami már ott tart, hogy az ügyvezető hölgy birkaként mosolyog bele interjú közben a kamerába, hogy lám én vagyok a tévében…

Míg az Újpest esetében ugye nem tudom, hogy sírás vagy nevetés miatt törölgessem a könnyeim, a Pécs esetén egyértelműen az előbbi ok miatt. Mire a könyvárus-borász megtanulta, hogy nem annyira jó buli kéthetente elzavarni az aktuális vezetőedzőt, Márton Gábort hagyta végre melózni. Jó, az is kis hazai kuriózum, hogy papíron nem is az a vezetőedző, aki, de ez most mellékes. Szóval összetákoltak egy masszív alakulatot erre az idényre, olyat, amelyiknek nem nagyon volt szégyenkeznivalója az eredményei miatt, erre a tulaj bejelenti, hogy behúzta a cipzárt, nem ad tovább egy petákot sem. Ezt egy létre nem jövő banki megállapodással magyarázza. Na, most, ha ez egy régebb óta húzódó üzleti dolog, akkor az is, lehet, hogy nem véletlenül, hagyta Mártonékat edzést vezetni, mert már sejtette, hogy a kávé hamarosan lefő, minek felesleges költségbe vernie magát a szerződésbontással. Mert, mint az közismert, eleinte nem nagyon szaladt a szekér. Azt nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy nyereséges a pécsi futballvállalkozás, mint ahogy az összes többi sem az, hiába az ilyen-olyan kimutatások. Vagyis Matyi Dezsőnél véget ért, elmúlt a szerelem. Nem termelnek már annyi „fölös” pénzt a vállalkozásai, hogy eltartsák költséges hobbiját, sokkal inkább ez a magyarázat. Hogy mi lesz velük? Ki tudja, majd adóforintokból megoldja ezt az évet az önkormányzat. Talán. Talán, nem.

Nos, a fradi, az gyönyörű. Siratták a hívek a derék hollandot. Moniz összecsapott orvossal, adjunktussal az ég tudja még kivel, mint valami autodidakta Doktor House, Akeem Adams tragédiája kapcsán. Ezt a témát nem is boncolgatnám. Viszont érdekes, hogy a nyáron óriási titkolózás, majd nagy bejelentés, hogy a tulipános ország másodosztályának gólkirályát is sikerült idecsábítani, valami mégsem működött. Sőt, a holland center többet járt szoliba, mint a pályára meccsszerelésbe – állítólag – ráadásul, azalatt a pár perc alatt, amit ránk pazarolt, játékával sem emelkedett ki még a mennyei mezőnyéből sem. De, Ricardo személyes varázsa miatt jöttek ide a nyugati „művészek”, mégis hamisan játszott a zenekar. Sebaj, újra külföldi edzője lesz a társaságnak, Thomas Doll. Hogy őt miből fogják kifizetni, azt szerintem még ők sem tudják. Mindegy a szerződés meg van kötve, egy darabig megy is majd a hitegetéssel, aztán csak elfogy a türelem. Ha más, nem legalább lesz új stadion, bár ez  - már - nem holland mintára. Az év végére meg valószínűleg lesz majd a csalódás, hiába a sok külföldi, annyit nem tettek hozzá, mint amennyibe kerültek. Így, tehát lassan majd a IX. kerületben is meghonosodik a „mindig jövőre” alapvetés…

Magyarosabb nem is lehetne.

Dicsérni jöttem, nem temetni. Bár igazából temetni lenne mit. Temetni a válogatottat, a magyar futballt. Nekünk 8. Már a selejtező megkezdése előtt az volt, de akkor még számolgattak a szakértők. Mert azok vannak, szakértők, mindenhol. Nyilatkozgattak a hazánk aranylábú fiai, hogy a pótselejtezőre odaérhetünk. Minek? Hogy ott majd megint legyalázzanak minket, mint a jugók a Csank-brigádot? Ebben a sorozatban már a csoportban lealáztak minket. Egervári óriási találmányai, hatalmas közössége megégett. Nem kicsit, nagyon. Sokszor nyilatkozta az immáron csak ex-kapitány, hogy közösséget épít. Nos, az első (megadott) gólnál, az amúgy kétségkívül az egyik legjobb játékos a keretben, a kapusunk Bogdán egy karkörzés után érezte úgy, hogy el kell indulnia a labdáért. Elgondolkodtam, hogy egy amúgy fogható "bólintást" miért is ekkora fázis késéssel reagál le egy általában kétségkívül megbízható teljesítményt nyújtó kapus? 

Eszembe jutott, hogy talán meg akarják buktatni az öreg rajzmestert. Mert az egész meccs egy vicc volt. Rossz tréfa. A tolódások rendre nem jöttek össze, volt olyan gól, amikor a holland az ötösünkön levette a labdát a közelében senki, volt olyan, hogy a szépreményű Devecseri okosan bólintott a saját kapujába, talán még meg is dicsérték az öltözőben, hogy ezt fiam nem lehet tanítani. Erre építhetnénk a jövőben, csak az ellenfél kapujánál. A másik "ikertornyunk", Guzmics, az egyik sportadón már arról nyilatkozott, hogy felállt a padlóról, és megmutatja, hogy ő nem az a játékos, aki a románok ellen...

Vajon az egész keretről készül most ilyen videó? Szóval, ha meg akarták buktatni az ősz törzsfőnököt, akkor igen hülyén csinálták. Saját magukat járatva le. Bár, itt még ez is belefér. 2006-ban Máltán is megégtünk. Azóta is... Most is elmondja majd valaki, hogy ne temessük az elmúlt évek eredményeit? Megint megsértődik a száguldó betétlap (Dzsudzsák), hogy kritizálni merik? Belenéz valaha a kamerába, ha már a szemünkbe nem, hogy uraim ennyit tudunk? Mert ennyit tudunk ez világos. Málta, Andorra, Luxemburg ez a szintünk. Mi ne számolgassunk. Nekünk nem kell pótselejtező, felesleges macera. Nekünk stadionok kellenek. Mert attól lesz jó a focink.

Uraim! Az U21-es válogatottat még a sógorok is legyalázták a héten. A reménységeinknek momentumaik nem voltak. Pedig nem is jött messziről az ellenfél, csak Kópházán túlról. Mi valamit nagyon nem jól csinálunk. "Várjuk Radó Andrist szeretettel a válogatottban". Ezt mondta a Guzmics. Nos, kedves Richárd magának maximum a plázában kellene várnia szeretettel bárkit is, a válogatottban biztosan nem. A Devecseri mitől válogatott szintű játékos? Azt is leírtam már párszor, hogy el vagyunk ájulva a Komantól. Miért? Mert, sehol nem kell, ahol már komoly célokat találnak ki? Miért vagyunk elalélva bárkitől?

A san marinói pékek meg a cukrászok legalább próbálkoznak. Senki nem várja tőlük a csodát, mégis megérdemlik a tapsot. Bezzeg nálunk? Itt óriás pénzeket talicskáznak a labdarúgásba. Ecsethajú "kisköcsögök" 30 centivel a föld felett rohangálnak, a válogatott meg közösség. Menjetek a picsába ezzel a baromsággal. Közösség. Le kell menni közösséget építeni a művelődési házba, vagy valamelyik hétvégi szórakoztatókombinátba aztán dobálni magatokat, hogy királyok vagytok. Hagyjuk ezt, nem értek egy buznyákot sem. Az óriási tehetség Hajnal, nem fér be a Bundesliga 2 újoncába. Mit akarunk? 

Amíg nem volt Telki, az überkomplexum, addig is ez volt. Nem volt elég Tata, meg Dunavarsány. Ezeknek nem a villanyt kellene felkapcsolni, hanem a szentjános-bogarakat. Legalább az öreg lemondott, jól tette, de mehetnétek ti is mind a...

Immáron 12 éve legalább annak, amikor az ifjabbik Knézy Jenő azt találta mondani egy román-magyaron, hogy "Bukarestben is lehetne villogni, nem csak a sportkocsiban". E mondatot Sebők Vilmosnak címezve, aki nyitott tetejű Porschéjával érkezett az MLSZ akkori székházához. Sebők akkor magára vette a kritikát és azt üzente a sportnapilap hasábjain keresztül a kommentátornak - ha jól emlékszem -, hogy, ha jobban dobta volna a triplákat, akkor ő is pattogtathatna az NBA-ben és járhatna Cadillackel. Vagy valami ilyesmit.

Nézegettem ezt a román-magyart és nem láttam az elképzelést. Pedig a magyar labdarúgás legnagyobb grafikusa (Egervári) közösséget épít. Sanyi bá' csapatot kellene. Tudom én, a bráner rajzolása sokkal egyszerűbb volt anno Győrben. Szóval, voltak ezek a szokásos nyilatkozatok a meccs előtt, hogy jobbak vagyunk, meg küzdünk, etc. A jobbak vagyunknál már voltak fenntartásaim, a küzdünk dolog meg ugyebár alap lenne... Lenne, mert nálunk nem volt az.

Dzsudzsák valami olyasmit nyilatkozott, hogy nem kell cselezgetni. Akkor mégis mi módon gondolta, hogy valami futballra emlékeztető momentumot (esetleg többet) fel fogunk vonultatni, ha a cselezés kizárva? Itt vissza is kanyarodhatunk a villogásra. Ott kellett volna száguldozni "barátom" a pálya bal szélén, nem a közutakon. Nem akkor kell menőnek lenni, amikor éppen kitöltöd a betétlapot az éppen aktuális luxus sportverdád összetörése után.

A kapusunkat sajnáltam, szerencsétlen Bogdán túrta a földet, hogy ziccert fogjon, mert rajta látszott, hogy átérezte a súlyát annak, hogy milyen rendezvényen van. És ti, többiek? Egyszerűen vicc, hogy évek óta tele gatyával égettek le minket Bukarestben és azt a jó pár drukkert, aki az összekuporgatott pénzét nem sajnálva, saját költségen utazott ki biztatni titeket. Őket szemen köptétek. Meg minket is, akik itthon szurkoltak. 

Hiába mondja a kapitány, hogy nem kell temetni 3 év eredményeit. Milyen eredményeket mester? Hogy az utóbbi időben, aki szembejön velünk az gyakorlatilag átszalad rajtunk, mert a kis közösség építés közben/helyett, futballistákat (vannak nálunk?) kellene meghívni a válogatottba. Tetszik tudni igen vicces, ahogy a hátsó alakzatunk 4 pillére közül 3 gyakorlatilag karikatúra, de nem csak a válogatottban, hanem a hazai bajnokságban is...

Fényeztük ezt a Koman gyereket, már-már látáskárosodást okozott, úgy ragyogott. Meg kellene nézni, hogy amint valami komolyabb cél előkerül az aktuális csapatában, őt már azonnal pöccintik ki onnan. Tőle várjuk a megváltást? Az u20-as vébén is istenítették, nekem már akkor sem tetszett a játéka, néztek is hülyének rendesen. Nézhetnek most is. 

Az a szomorú valóság, hogy előrelépés helyett, mi már tulajdonképpen a sorsolás pillanatában nem jutunk ki sehova. Kihúznak az 55. kalapból, aztán kezdődik a latolgatás, hogy odaérhetünk a második helyre akár. Ebben a csoportban, amiben most vagyunk, harmadikok sem leszünk. De, legalább lesznek új stadionok. Futballozni kellene megtanulni. De ki fog itt megtanulni focázni? Nézegetem a szép reményű utánpótlást, járom a pályákat. Csupa ugyanolyan sérójú, ügyetlen, a föld felett 30 centivel szédelgő szerencsétlent látok. Tisztelet a kivételnek. Ezekből merítsünk, ők a jövő? Pár éve össze is szólalkoztam egy Újpest-ZTE ifi meccsen a zalaegerszegi edzővel. Az egyik lecserélt játékosa mellettem ecsetelte éppen, hogy most valószínűleg nem kapja meg a havi pénzét, mert fegyelmezetlenség miatt cserélték le. Ott szakadt el a cérna. Jöttek lefelé a pályáról és odaszóltam tanuljatok szakmát inkább, pékek és cukrászok még lehettek. Ekkor kezdett el magyarázni a szakember, hogy én miben voltam válogatott - címeres melegítőben voltam ugyanis - stb. Megkérdeztem azért, hogy "te mit tanítasz ezeknek", nézni rossz, amit előadtak.

Adódik a kérdés, hogy miből lehet megállapítani akkor, hogy kiből lesz futballista? Abban biztosak lehetünk, hogy, akiben egy kicsit is mocorog valami, lát a pályán, jók a mozgásai, na, az ilyenekből nem lesz. Nincsenek csodák, Bukarestben sem voltak. Illetve, akad mégis. Csoda az, hogy vannak még olyanok az országban, akik ezek után is mennek majd meccsre, és bosszankodnak azon, hogy itt tartunk. A stadionok szerintem nekik épülnek, hogy legalább kulturált körülmények között bosszankodhassanak a hazai, futballistának mondott artistákon.

Visszatérve a nemzeti tizenegyhez. A lényeg az, hogy felesleges bármit is elvárni a címeres színtársulattól, meg úgy összességében az egész labdarúgástól, megélhetési edzők, lúdtalpas "sztárocskák", sportkocsik, csak a "teljesítmény" ugyanaz már vagy 20 éve...

Jó pár esztendővel ezelőtt „az urbányipista” egy vesztes újpesti mérkőzést követően azt találta mondani, hogy „…a mérkőzést gólok nélkül kell értékelni”.  Napjainkban eljutottunk oda, hogy egy-egy hazai vagy nemzetközi meccset a „lehetséges fogadások figyelembevétele nélkül” kell(?), kellene(?), ildomos értékelnünk. Előző bejegyzésemben nem vettem figyelembe a „tipszmikszűté” tényezőt. Vagyis kimerítettem a lehetséges fogadási szempontok figyelembe vétele nélküli véleményformálás tényállását.

Mindenképpen említsük meg, hogy egy hozzászólás motivált abban, hogy végiggondoljuk, a B változatot is. Ettől még tartom korábbi állításomat, hogy a Videoton tulajdonosának le kellene igazolnia a Honvédot.

A 4 EL mérkőzésből kiindulva azt is leírtam, hogy a Honvédnak jutott a könnyebb ellenfél. Nos, a tavalyi montenegrói bajnokságban a Celik a 3. helyen végzett, míg a Mladost a 6-ik lett. Vagyis az erőviszonyokat eképpen figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy papíron a Vidinek volt gyengébb ellenfele, ehhez képest… Sőt, a Mladost Podgorica gyakorlatilag úgy indulhatott a nemzetközi kupában, hogy azon csapatok, akik ténylegesen kivívták a lehetőséget, nem kaptak „rajtengedélyt”.

Ebből azt várná a normális viszonyokhoz szokott emberfia, hogy a Hemingway-banda ütközik nagyobb ellenállásba. Csakhogy a két mérkőzésen a Niksic merítőhálójába berámolt 13 gól valami egészen másról árulkodhat. Itt úszik a képbe a „tipszmiksz”. Nézve a visszavágót a vendég kapus mezének színe ugyan a patyolat tisztaságot sugallta, lévén fehérben szúrta le magát a lövészárokba. Viszont egy-egy kapura tartó lövésnél az igazán nagyokat megszégyenítő pózokban igyekezett hárítani. No persze, nem a labdát, hanem az ahhoz való hozzáérés lehetőségét. Mondván én ugyan hozzá nem érek, hogyne nézne az ki… Hogy is lehet ez?

Szóval bundázni nem kell. Elég, ha szán rá pár percet az ember egy kis „prokontrázásra”. Montenegró bronzérmes fiai valószínűleg rájöttek, hogy a főtáblára jutni semmi esélyük nincsen, a selejtezgetés nemcsak Magyarországon nem éri meg, így gondoltak egyet és hopp fogadjunk, a nagy különbségű vereségünkre. Haverok is jól járnak, mi is keresünk egy kis pénzt. Persze ez csak a képzelet szüleménye, vagy fogalmazzunk inkább úgy, történhetett így is.

Ezzel szemben a Mladostnál. Ők is fogadhattak volna akár, bár nekik jóval nagyobb volt a kockázat, a továbbjutásukra fogadni. Lévén egy középmezőnyhöz tartozó alakulat találkozott a honi mezőny kirakatcsapatával. Bár így utólag, ha voltak olyan merészek, kaszáltak, több értelemben is. Fogadhattak persze a Vidinél is, de ott erősen kétséges, hogy az jobban megérte-e bárkinek is, mint továbbjutni.

Úgyhogy ez inkább azt festi le, hogy a hatodik helyezettnél többet ért a presztízs. Abból indulok ki, hogy a Vidinél nem merték eladni. Aztán ki tudja. Ami a borzasztó ebben az egész ötletelésben az, hogy ezentúl az összes mérkőzést végigzongorázhatjuk így is meg úgy is. Hiába, a futball óriási biznisz…

... a Videoton tulajdonosa lennék, most kínomban(?), szégyenemben(?) biztosan a kezembe temetném az arcomat. Elgondolkodnék vajon megérte-e az a rengeteg pénz, a sok külföldire, minden egyébre. Zavaromban vakarnám a homlokom, hogyan is magyarázzam meg a megmagyarázhatatlant. Ugyanis ennek a csapatnak simán tovább kellett volna jutnia a Podgorica ellenében.

... a fehérváriak edzője lennék, most biztosan nehezen néznék bele a tükörbe. A színtársulatom ugyanis 2 meccs alapján - bármilyen fájó is kimondani -, gyakorlatilag teljesen "megérdemelten" pottyant ki az EL-selejtezőből. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen ugyanazzal a kerettel vágott neki a lehetetlen küldetésnek, mint amelyik végigjátszotta a tavaszt. Ergo, arra nem lehet hivatkozni, hogy még épül a csapat, mert elméletileg kész kellene, hogy legyen. Ennyire hiányzott volna Mitrovics és Bozsovics? Az előbbi igen, az utóbbi már nem biztos. Mi történhetett Nemanja Nikoliccsal? Azt a ténfergést, amit csütörtökön bemutatott, rossz volt nézni tőle. Air Sanyi meg műtét után lábadozik. Ez a Paraíba aranyos gyerek, csak támadó révén, teljesen veszélytelen a kapura. A két mérkőzés alapján pedig, olyan hű,de nagy Vidi helyzetekre nem is emlékszem. 

... a Vidi tulajdonosa lennék, leigazolnám a Honvédot. Oké, legyen, ez volt a gyengébb ellenfél a montenegróiak közül. Na, de a Honvéd "Kleinheislerei" (Holender, Kozma R.) nem riadtak meg a feladattól. Sőt, legázolták az ellent. Most akkor jöjjenek a fiatalok? Puskás egykori klubja a Puskás Akadémia ellen? Végül is mindkét együttes ott van az "NB1 főtábláján".

... az MLSZ elnöke lennék, biztosan nem tennék olyan kijelentéseket, hogy "aki, nem jut tovább, az kárt okoz a magyar futballnak". Milyen futballnak? Elég csak rápillantani például arra, hogy mi zajlik az Újpestnél. Ott milyen futball várható? Belga perememberekkel. Válogatott játékost mellőznek, mondván jó játékos, csak más az elképzelés. Könyörgöm, sokat keres? Mondjuk ki. Vagy mi a baj? Alig hiszem, hogy ebben a vérszegény brigádban egy, a pályát felszántó Szélesi Zolinak nem jut hely. Az összes többi operettfocista meg vígan alapoz. Úgyhogy minek is okoznak kárt?

A "selejtezősdi" főtáblára jutás nélkül ráfizetés. Veszteséget meg termelnek enélkül is eleget a magyar klubok. Ennek a magyar futballnak "tökmindegy". 

... fradista lennék, biztosan fognám a fejem. A sztárigazolás Valpoort óriásit játszott a tévé által is közvetített két edzőmeccsen. Jó, oké, új fiú meg kell tanulnia a játékrendszert. Na, de emberünk semmivel nem jobb játékos, mint például az Orosz Márk, akit elengedtek. Viszont ő legalább holland. A kabát - de nem a Peti -, tud hozzá szólni tolmács nélkül is. Vagy ott van még a Sváb-sztori. Lenyilatkozta a tuti panelt az ifjú reménység, "[Cottbusban] csak a futballra kell koncentrálnia". Itthon mi másra kellett? Kint jut parkolóhely az edzőpálya mellett? Vagy még nem ismerte meg azokat a körüllakókat, akik beleszólnak a klubnál folyó dolgokba? A fradinál biztosan vannak ilyenek szép számmal, stresszes is lehet ezeknek a kegyeit keresni. Tartok tőle itt inkább a pénzről van szó. Valószínűleg sokat morfondírozhatott azon az ifjú titán, hogy ő töredékét kapja annak a pénznek, amit mondjuk a posztján szintén bevethető Bönig, viszont a német szintén semmivel sem jobb játékos - a jópár Bundesliga meccse ellenére sem. Ettől még persze lehetne a futballra koncentrálni, de azért lássuk be, zavarólag hathatnak az említett dolgok.

Ezek után azért drukkoljunk a Győrnek, de egyenlőre még ne a Bayern ellen.

4 milliárd forint. Ennyi mínuszt hoztak össze a magyar futballklubok 2012-ben. Az első osztályról beszélünk. Ezzel kapcsolatban divat belerúgni egyet a sportágba manapság, tegyük hát meg mi is, de nem csak úgy, hanem szabadrúgásból. Tehát a helyzet rögzített, vagyis 4 milliárd. Ennek fényében teszik fel a kérdést a különböző sajtóorgánumok van-e egyáltalán értelme egy ilyen sportágnak új stadionokat építeni, uram bocsá', van-e értelme egyáltalán pénzt tenni a labdarúgásba?

A táblázat adataiból jól látszik, hogy ez a 4 milliárdos mínusz annak ellenére jött létre, hogy az árbevétel összességében meghaladta a 7 milliárd forintot. Vagyis van ebben az országban pár szent őrült, aki tonna szám talicskázza bele a pénzét egy feneketlen kútba, kissé nagyobb tételben, mint az egyszeri turista. Ellenben kívánni csak módjával kívánhat, félve, és csakis félálomban. 

Persze, nyilván nem. Vagyis valamilyen rejtélyes módon meg kell, hogy érje mindez, különben nem fektetnének bele annyit. Lássuk miből is jön össze a bevételi oldal. Van ugyebár reklámbevétel, tévés jogdíjak, a helyezésért is jár pénz, az önkormányzatok is tesznek be, reklámbevétel, egyéb jogdíjak, no meg persze a tulajdonos a saját zsebéből is pakol a kasszába. Lenne ám itt még egy tétel, az pedig a jegybevétel.

Nos, a két pluszban záró klub esetében ez nem lehet az a tényező, ami pozitívba billenti a mérleget. Ugyanis, mind a Honvéd, mind az MTK pályán (stadionjában?), többnyire csak a székek rendelkeznek (állandó) jeggyel, szurkolókat elvétve látni a hétvégi jeles eseményeken. Erre tehát nem lehet alapozni.

A kiadási oldalon természetesen a fizetések jelentkeznek komoly mértékben. A topkluboknál milliós fizetésekről hallani, per kop, elég csak felidézni, hogy a francia targoncás gólkirály (Adamo Coulibaly) 8 millió alatt nem hajlandó aláírni új vagy akár régi csapatához. Abba most ne menjünk bele, hogy ez kinek a kritikája, hogy egy szakmunkás, immáron 2 éve zsinórban, gólkirály lehet a magyar NB1-ben a francia hetedosztályból... 

Olvasgatom a Sport plusz focit, micsoda összegek röpködnek. Böde 300 millió alatt nem eladó, 90-150 milliós összegek szállnak a szélben. Az enyémbe meg homokot fújt. Persze tudom, amit a nyomdafesték elbír. Na, de, ha belepillantunk pl. egy Lázok János paksi másfél millás fizetésébe, ami Győrben akár 3 és fél is lehet, akkor elgondolkodik az ember. Persze, ha az adatok valóban stimmelnek. Játszunk el a gondolattal. Szóval, ha milliós tételek kerülnek kifizetésre, nem is meglepő a súlyos mínusz. Én, mint megkeseredett irigy ember, biztosan simogatnám belülről a homlokom, hogy ecsethajú "trendigyerekek" kopogtatnak az urnánál a járandóságukért. Valószínűleg savanyú a szőlő, de egynémely térdzoknis primadonna egy forintot nem ér, nemhogy milliókat. 

Ha vetünk egy pillantást például az újpesti számokra, ott világosan kiderül, hogy ez a derék belga Roderick, súlyosan kotorászik a zsebében, mert a klub gyakorlatilag enélkül csődbe menne. Ezek után én nem csodálkozom, hogy Simon Krisztiánok nem az atlétika pályán, hanem a füves műhelyben iparkodnak, Lázár Bencék pedig a föld felett lépkednek. Bár a Bence gyereknek talán lenne még remény, csak szólhatna neki az irányítótorony, hogy nem kapott felszállási engedélyt.

Térjünk vissza a jegybevételhez. A futball elvileg a szurkolókért van. Na meg, kőkemény üzlet. A szurkoló nem hozza a pénzt, ahogy látszik ugyebár. Az Eger mérkőzéseit figyelembe véve még a 10 milliót sem hozott a konyhára. Oké, az egy speciális eset. Se stadion, se csapat, semmi. Vagy, ha jobban belegondolunk, mire is hozná? Kimegy, lelkesedik, aztán pár bizniszelő szemen köpi azzal, hogy letutizza a meccseket. Erre minek lelkesedjen? Minek menne ki a stadionba? Minek áldozna egy forintot is? Bár, létezik olyan futballdrukker manapság, aki efelett szemet hunyna? Azt még nem is említettük, hogy jó pár meccs nézhetetlen. Ennek ellenére én mégis megnézem, meg még jó pár ezren.

Nézzük meg a Diósgyőrt. Fellegvár, tele a stadion. Illetve, tele volt a stadion. Magyar szinten sztárnak számító játékost igazoltak az orvosi szobába, nem kevés magyar fizetőeszközért havonta. Emberünk meghálálta a bizalmat, egyszer azért beköszönt. De, állítólag a mozgásai jók voltak. Legalábbis korábbi edzője ezzel vette védelmébe. Igaz, Szentes mester is megér egy misét, olyasmit suttogtak, hogy többet keresett, mint pár csillagnak számító játékosa. 

Szóval 4 milliárd mínusz. Az átlagnézőszámokat vizsgálva 48 ezer emberért fordulónként. Legalábbis, akik a helyszínen vannak/voltak. A többiek pedig a sport tévét nézték. Vagy tippmixeltek. Szóval, valakinek megéri mégis. De nem csak a tutistáknak. Valahogy, valamiért a tulajdonosoknak is. Az okra tippelni viszont nem szeretnék...