Jó pár esztendővel ezelőtt „az urbányipista” egy vesztes újpesti mérkőzést követően azt találta mondani, hogy „…a mérkőzést gólok nélkül kell értékelni”.  Napjainkban eljutottunk oda, hogy egy-egy hazai vagy nemzetközi meccset a „lehetséges fogadások figyelembevétele nélkül” kell(?), kellene(?), ildomos értékelnünk. Előző bejegyzésemben nem vettem figyelembe a „tipszmikszűté” tényezőt. Vagyis kimerítettem a lehetséges fogadási szempontok figyelembe vétele nélküli véleményformálás tényállását.

Mindenképpen említsük meg, hogy egy hozzászólás motivált abban, hogy végiggondoljuk, a B változatot is. Ettől még tartom korábbi állításomat, hogy a Videoton tulajdonosának le kellene igazolnia a Honvédot.

A 4 EL mérkőzésből kiindulva azt is leírtam, hogy a Honvédnak jutott a könnyebb ellenfél. Nos, a tavalyi montenegrói bajnokságban a Celik a 3. helyen végzett, míg a Mladost a 6-ik lett. Vagyis az erőviszonyokat eképpen figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy papíron a Vidinek volt gyengébb ellenfele, ehhez képest… Sőt, a Mladost Podgorica gyakorlatilag úgy indulhatott a nemzetközi kupában, hogy azon csapatok, akik ténylegesen kivívták a lehetőséget, nem kaptak „rajtengedélyt”.

Ebből azt várná a normális viszonyokhoz szokott emberfia, hogy a Hemingway-banda ütközik nagyobb ellenállásba. Csakhogy a két mérkőzésen a Niksic merítőhálójába berámolt 13 gól valami egészen másról árulkodhat. Itt úszik a képbe a „tipszmiksz”. Nézve a visszavágót a vendég kapus mezének színe ugyan a patyolat tisztaságot sugallta, lévén fehérben szúrta le magát a lövészárokba. Viszont egy-egy kapura tartó lövésnél az igazán nagyokat megszégyenítő pózokban igyekezett hárítani. No persze, nem a labdát, hanem az ahhoz való hozzáérés lehetőségét. Mondván én ugyan hozzá nem érek, hogyne nézne az ki… Hogy is lehet ez?

Szóval bundázni nem kell. Elég, ha szán rá pár percet az ember egy kis „prokontrázásra”. Montenegró bronzérmes fiai valószínűleg rájöttek, hogy a főtáblára jutni semmi esélyük nincsen, a selejtezgetés nemcsak Magyarországon nem éri meg, így gondoltak egyet és hopp fogadjunk, a nagy különbségű vereségünkre. Haverok is jól járnak, mi is keresünk egy kis pénzt. Persze ez csak a képzelet szüleménye, vagy fogalmazzunk inkább úgy, történhetett így is.

Ezzel szemben a Mladostnál. Ők is fogadhattak volna akár, bár nekik jóval nagyobb volt a kockázat, a továbbjutásukra fogadni. Lévén egy középmezőnyhöz tartozó alakulat találkozott a honi mezőny kirakatcsapatával. Bár így utólag, ha voltak olyan merészek, kaszáltak, több értelemben is. Fogadhattak persze a Vidinél is, de ott erősen kétséges, hogy az jobban megérte-e bárkinek is, mint továbbjutni.

Úgyhogy ez inkább azt festi le, hogy a hatodik helyezettnél többet ért a presztízs. Abból indulok ki, hogy a Vidinél nem merték eladni. Aztán ki tudja. Ami a borzasztó ebben az egész ötletelésben az, hogy ezentúl az összes mérkőzést végigzongorázhatjuk így is meg úgy is. Hiába, a futball óriási biznisz…