Javában dúl az uborkaszezon a mi kis futballnak nevezett színházunkban. A szerethetőnek nevezett válogatott élére új kapitány került, Újpesten „túlélőtáborosdit” játszatnak egy sokszoros válogatott magyar-, illetve egy annak idején nagy dirrel-durral beharangozott francia játékossal. Akinél a pénz, az diktál, ez van. Pécsen pedig a boros pohár fenekére néztek és az üresnek bizonyult. A fradinál is edzőt cseréltek. Haladjunk sorjában, de nem feltétlenül kronológia szerint.

Kezdjük a válogatottal. Ment itt jó darabig a vakítás, hogy külföldi kapitány kell. Olvastuk, hallgattuk, álmodtuk az érveket pro meg kontra. A Trollfocin még szellemes hozzászólásként az is megjelent, hogy Thomas Doll és Pintér Attila rossz sajtótájékoztatón jelent meg. Értsd, nem sikerült eltalálni, hogy melyik szaktekintély melyik kispadra vackoljon be. Valószínűleg rájöttek a honi szövetségben, hogy hiába áramlik temérdek pénz a futballba, azért nemzetközileg is elismert mágus idehozatalát mégsem tudná fedezni a TAO-s támogatás. Főképpen, hogy nem is erre lett kitalálva. Éppen ezért pont kapóra jött a győri tulaj Tarsoly ötlete, legyen Pintér a kapitány. Az Audi hazai városában továbbra is inkább közutálatnak, mint tiszteletnek örvendő edzőtől azt gondolom amúgy is szabadulni kívánó tulajdonos ezáltal vitathatatlanul jól járt. Egykori edzőjét tulajdonképpen felfelé buktatva, megspórolt magának nem kevés fizetőeszközt, amit esetleges menesztése kapcsán Pintér számlájára kellett volna átutalni. Ez annak fényében érdekes csupán, hogy úgy hírlik, már Győrben sem feltétlenül van kolbászból a kerítés.

Az egy másik kérdés, hogy a visszafogottabb Egervári helyett a „metakommunikációban” kétségkívül roppant erős Pintér mihez kezd a korábban szerethetőnek nevezettel. Az biztos, hogy címeres melegítőben nyelvi nehézségei nem lesznek, de az is tuti, hogy a Puskás kispadja mellett is gúvadó szemekkel, dagadó nyaki erekkel osztja majd a taktikai utasításokat. Így irányít és motivál egy intelligens edző, ja, nem, Csányi szerint Pintér egy más típus. Igazából teljesen mindegy, hogy ki a szövetségi kapitány, de Pintér Attila legalább nem kerül sokba, cserébe viszont megsértődni sem ildomos oly könnyedén, mint tette azt korábban klubedzőként.

Kis magyar futballvalóságunkban az is megtörténik, hogy olykor extrém történetekkel is találkozunk. Első pillantásra az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen azon, ami a főváros negyedik kerületében zajlik. Van két ennél jóval többre hivatott játékos, akik gyakorlatilag Rambó-tanfolyamra járnak a Megyeri útra. Napi 6 órában. Mert a belga tulaj így döntött. Személy szerint én speciel nem vagyok hasra esve Grégory Christ játékától, de a mai lila brigádba azért odaférne. Szélesi Zoli más kávéház, saját nevelés, tulajdonképpen emblematikus figura. Az első csapat közelébe nem kerülnek, a szerződésüket nem bontják fel – nyilván mélyen zsebbe kellene nyúlni -, úgyhogy marad a futkározás a felső füvesen, hátha majd a játékosok szegnek szerződést. Bár mit is várhatunk egy olyan klubtól, ami már ott tart, hogy az ügyvezető hölgy birkaként mosolyog bele interjú közben a kamerába, hogy lám én vagyok a tévében…

Míg az Újpest esetében ugye nem tudom, hogy sírás vagy nevetés miatt törölgessem a könnyeim, a Pécs esetén egyértelműen az előbbi ok miatt. Mire a könyvárus-borász megtanulta, hogy nem annyira jó buli kéthetente elzavarni az aktuális vezetőedzőt, Márton Gábort hagyta végre melózni. Jó, az is kis hazai kuriózum, hogy papíron nem is az a vezetőedző, aki, de ez most mellékes. Szóval összetákoltak egy masszív alakulatot erre az idényre, olyat, amelyiknek nem nagyon volt szégyenkeznivalója az eredményei miatt, erre a tulaj bejelenti, hogy behúzta a cipzárt, nem ad tovább egy petákot sem. Ezt egy létre nem jövő banki megállapodással magyarázza. Na, most, ha ez egy régebb óta húzódó üzleti dolog, akkor az is, lehet, hogy nem véletlenül, hagyta Mártonékat edzést vezetni, mert már sejtette, hogy a kávé hamarosan lefő, minek felesleges költségbe vernie magát a szerződésbontással. Mert, mint az közismert, eleinte nem nagyon szaladt a szekér. Azt nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy nyereséges a pécsi futballvállalkozás, mint ahogy az összes többi sem az, hiába az ilyen-olyan kimutatások. Vagyis Matyi Dezsőnél véget ért, elmúlt a szerelem. Nem termelnek már annyi „fölös” pénzt a vállalkozásai, hogy eltartsák költséges hobbiját, sokkal inkább ez a magyarázat. Hogy mi lesz velük? Ki tudja, majd adóforintokból megoldja ezt az évet az önkormányzat. Talán. Talán, nem.

Nos, a fradi, az gyönyörű. Siratták a hívek a derék hollandot. Moniz összecsapott orvossal, adjunktussal az ég tudja még kivel, mint valami autodidakta Doktor House, Akeem Adams tragédiája kapcsán. Ezt a témát nem is boncolgatnám. Viszont érdekes, hogy a nyáron óriási titkolózás, majd nagy bejelentés, hogy a tulipános ország másodosztályának gólkirályát is sikerült idecsábítani, valami mégsem működött. Sőt, a holland center többet járt szoliba, mint a pályára meccsszerelésbe – állítólag – ráadásul, azalatt a pár perc alatt, amit ránk pazarolt, játékával sem emelkedett ki még a mennyei mezőnyéből sem. De, Ricardo személyes varázsa miatt jöttek ide a nyugati „művészek”, mégis hamisan játszott a zenekar. Sebaj, újra külföldi edzője lesz a társaságnak, Thomas Doll. Hogy őt miből fogják kifizetni, azt szerintem még ők sem tudják. Mindegy a szerződés meg van kötve, egy darabig megy is majd a hitegetéssel, aztán csak elfogy a türelem. Ha más, nem legalább lesz új stadion, bár ez  - már - nem holland mintára. Az év végére meg valószínűleg lesz majd a csalódás, hiába a sok külföldi, annyit nem tettek hozzá, mint amennyibe kerültek. Így, tehát lassan majd a IX. kerületben is meghonosodik a „mindig jövőre” alapvetés…

Magyarosabb nem is lehetne.