„A magyar bajnokság és az El szintje össze sem hasonlítható, itt mi vagyunk a kiscsapat, amely ellen mindenki győzni akar, mi azonban nem adjuk könnyen a bőrünket. Mi is szeretnénk nyerni, még ha a remélt eredményesség mellett tapasztalatszerzésnek is kiváló ez az ősz”

Kitalálja a kedves olvasó, hogy kinek a szavai ezek? Igen, akár Marko Nikolicstól is származhatott volna az idézet, csakhogy a fenti sorok Paulo Sousától erednek! Attól a portugál mestertől, akivel a Vidi 2012-ben először jutott fel az Európa Liga főtáblájára. És, hogy miért fontos mindez? Mert a fenti megállapítás azóta is helytálló! Ha a magyar futballról beszélünk nemzetközi porondon, legyen szó válogatottról vagy klubcsapatról innen kell kiindulnunk! Nem a dicső múltból, Puskásékból, a Videoton 1986-os UEFA-kupa meneteléséből, hanem a fenti idézetből. Az eltelt évtizedek ugyanis ide áraztak be minket! Ennek ellenére 6 éve is volt és most is van okunk az örömre az EL-ben. 

Csakúgy, mint 2012-ben a fehérváriak ezúttal is vereséggel kezdték meg a főtáblás szereplésüket, akkor a Genk bizonyult jobbnak (3-0), ezúttal pedig a BATE Boriszov tréfálta meg a Vidit. Az mindenképpen közösnek mondható a két mérkőzésben, hogy mindkét ellenfél jelentős rutinnal rendelkezik a nemzetközi kupaporondon. A második fordulókat tekintve szintén nagy a hasonlóság Sousa csapata és a mostani között. Mindkét alkalommal nagy név következett, igaz azért a Chelsea komolyabb alakulat, mint a Sporting. 6 évvel ezelőtt össze is jött egy nagy diadal, sima hármassal küldte haza portugál ellenfelét a Videoton, míg október elején a Chelsea túl nagy falatnak bizonyult a Stamford Bridgen. Viszont nem volt miért szégyenkezni, sőt! Az a masszív védekezés, amit az angolok ellen láttunk, bizakodásra adott okot! Ez a bizakodás pedig a harmadik körben meg is hozta az eredményét a PAOK legyőzése által! Tovább folytatva a párhuzamot, 2012-ben is győzelem szerepelt a Vidi neve mellett a harmadik körben, akkor a Basel hajtott fejet a Sóstói Stadionban.

Nem véletlenül hoztam a párhuzamokat! Mivel a 6 évvel ezelőtti filozófia szinte teljesen megegyezik a mostanival!  Tujvelnek, Viníciusnak és Kovács Istvánnak pedig aligha hat az újdonság erejével, mivel már akkoriban is a keret tagjai voltak. Tehát az alapállapot az, hogy stabil védekezésből, kontrákat vezetnek. Annyi eltérés azért van, hogy Sousa a klasszikus 4-2-3-1-es alakzatot favorizálta, Marko Nikolics pedig a karácsonyfára esküszik (4-3-2-1). Mindkét struktúra működik és rávilágít arra, hogy a magyar labdarúgás jelen állapotában nekünk a masszív csapatvédekezés, a jól megkomponált csapatjáték lehet a fegyverünk. Klubszinten a sok légiós ellenére - mivel a 2012-es Videoton is a külföldiekre épült -, és válogatott szinten egyaránt! Ahogy a mellékelt ábra mutatja működik.

Mostantól pedig az a kérdés, hogy a jelen Vidije több pontot szerez-e az elődnél? Nekik 6 pontot sikerült, így a továbbjutás sajnos nem lett meg. Hátha most összejön!