... pedig, ha valamelyik meccsre azt mondtam az NBIII aktuális fordulójában, hogy fix egyes, az pont a III. Kerületi TVE - THSE-Szabadkikötő! Annak ellenére is, hogy a vendég csepeliek szépen csendben 4 meccses győzelmi sorozatot építettek fel, és az óbudai látogatást megelőzően 6 mérkőzés óta nem kaptak ki. Ez pedig az új edző, Németh Gábor érdeme. A debütáló mérkőzését a 6. fordulóban volt szerencsém a helyszínen látni, ahol a BKV elleni 2-2-es döntetlen ellenére egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ebben a gárdában bármi több lenne, minthogy a kiesés ellen harcoljon. Nagy összegben pedig nem fogadtam volna rá, hogy bentmarad! Ehhez képest jelenleg nem néznek ki rosszul.

Aquincumban pedig a kezdetben nagyon akadozó gépezet ellenére - amelyet sokszor kritizáltam már eddig, pl. itt -, egy 8 mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozattal a hátuk mögött várták a meccset. Meglepetésemre, a szezonban először játszott kétszer ugyanabban az összeállításban a házigazda. A Ménfőcsanak elleni győztes csapaton ugyanis nem változtatott Buzsáky Ákos. Az eddigiekben láttam már az óbudaiakat többféle alakzatban pályára lépni (például 4-4-2-ben is), ezúttal  egy vezető ék és mögötte 3 támadó középpályás (Tóth, Sóron, Kaszai) igyekezett tartalommal megtölteni a rendszert. Vagyis kezdésként a kék-fehérek még nem a kétcsatáros játékban látták a sikerhez vezető utat (a második játékrészben már igen). 

A vendégek a meccs folyamán többnyire nagyon stabilnak is tűnő 5-4-1-et raktak fel a pályára (a BKV Előre ellen még 4 védővel játszottak). Egyáltalán nem támadó szellemben, egyértelműen második szándékból, kontrákban gondolkodva. Ebből következően a szélső hátvédek a legritkább esetben merészkedtek előre. Kereste is a fogást a Kerület a vendégeken, de nem nagyon találta. Viszont a THSE a megszerzett labdákból igyekezett futballozni, ellentámadásokat vezetni, korántsem arról volt szó, hogy rúgták amerre álltak. A centerük eléggé erőszakos volt, meg is lehetett találni, ha más nem a szélére is fel lehetett rúgni, ha nagyon beszorultak. Ami külön tetszett a csepelieknél, hogy többször forgatták az oldalakat. 

A Kerület játékában most nagyon kijött a kreativitás hiánya a középpálya belső posztjain. Fazakas hozta a megszokottat - verekedett középen, nyeregette a párharcokat -, de a felpasszolt labdáknál többször hibázott. A másik belső ember Rabatin, egy rakkolós, lendületes játékos, de ezúttal ő sem nagyon tudott hozzátenni. Ráadásul ők ketten többször is úton voltak. A házi góllövőlistát vezető Sóron pedig messze volt a kaputól. Gyakorlatilag az ő játéka egyáltalán nem tudott érvényesülni a mérkőzés folyamán

A 33. percben aztán jött a meglepetés, Tóth Henrik révén vezetést szereztek a vendégek! A kapott gól után próbálkozott tovább az óbudai gárda, de az erőfeszítéseket nem koronázta siker. Amit korábban már pedzegettem a Kerület kapcsán, hogy a Buzsáky-féle játékfelfogás és védekezés ellen, megoldás lehet, hogy beütik mögéjük a labdákat és abból próbálnak meg helyzeteket kialakítani, ezúttal megtörtént (és nem is 1x). Ha a vendég támadó nem vár annyit, egy ilyen akció után 2 gólos előnnyel vonulhattak volna szünetre a csapatok...

A félidőben egyet cserélt a hazai mester, a végig bizonytalanul játszó Szalait, Gyepes váltotta (ezt a váltást nem biztos, hogy meccs közbeni cserével kellene megoldani érzésem szerint...). A második játékrészben már 2 csatárral próbálkoztak a hazaiak. Tóth Levente lépett fel Pleszkán mellé. Daráltak-daráltak, de az átütőerő továbbra is hiányzott. Sóron még mindig nagyon mélyen volt a támadókhoz képest, Kaszai pár szép csellel ugyan néhányszor levette az ellenfelét, de óriási helyzetre nem emlékszem a házigazdák részéről. Átlövésekre sem nagyon. Feljebb már hiányoltam a kreativitást. Nos, így lehetett ezzel az óbudai tréner is, mivel a 74. percben Rabatin helyett pályára küldte Nagy Olivért. Szerintem már későn...

Ahogy fáradt a THSE, úgy lett egyre több pontrúgása a 16-os környékéről Gálfiéknak. Ha másból nem, talán majd ebből összejön a gól, gondolhatták a kilátogató szurkolók. Egyelőre csalódniuk kellett, sőt! A (tinta)hal a tortára a 82. percben került fel, egy mintaszerűen kivitelezett kontra végén a csereként beállt Takács Patrik kettőre növelte a vendégelőnyt. A látottak alapján úgy tűnt, el is dőlt a meccs. A szépítés ugyan még összejött, Tóth, a sorfal felett szépen elrúgott szabadrúgásából, de ez csak az eredmény kozmetikázására volt elég.

Összességében megérdemelten nyert a THSE, amelynek játéka abszolút pozitív meglepetés volt. A vendég gárda masszív védekezésével meglepte a mérkőzés folyamán szinte végig enerváltnak látszó III. Kerületet. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor Németh Gábor taktikailag verte meg a hazai mestert. Azáltal, hogy meglehetősen szűk területeket hagyott az ellenfélnek, ahol a játékosai egymás kisegítve tudták kihúzni az óbudai játék méregfogát. Ezen a meccsen Huszárik hiába próbálkozott a védelem közepéről hosszú labdákkal, ezek hárítása nem okozott gondot az ellenfélnek. Én továbbra sem értem Gálfi jobbhátvédként való szerepeltetését... Zárásként pedig még egy adalék Buzsáky taktikai vereségéhez: A gyors játék, ami az alapelképzelésnek tűnik Óbudán, ezúttal nem tudott érvényesülni, mivel nem voltak meg a területek, ahol kijöhetett volna a sebesség. Vagyis a vendégmester sikeresen elrontotta a hazaiak játékát! A következő fordulóra vonatkozóan van egy olyan érzésem, hogy legközelebb nem ebben az összeállításban fognak pályára lépni Kaszaiék...