2018. november 01. 14:14 - Mr.Csopi

Kupaszerda

kupa7ford_eredmeny.jpg

A legjobb 32 közé jutásért rendezett Magyar Kupa fordulóban két mérkőzést néztem meg a helyszínen. Mindkét összecsapáson osztálykülönbség volt a felek között (papíron legalábbis), Óbudán a harmadosztályú III. Kerület fogadta a másodosztály listavezetőjét (Gyirmót), míg a másik párharcban az NBII-ben középcsapatnak számító Vác a bajnoki címvédő Vidit fogadta, ezúttal a Kerület pálya helyett a Megyeri úton. Kezdjük időrendben...

III. Kerületi TVE - Gyirmót FC Győr 2-1

Ahogy az a kupamérkőzéseken lenni szokott, mindkét edző változtatott a bajnokikon megszokott kezdőcsapaton. Már, ha a hazaiak esetében lehet megszokásról beszélni, lévén Buzsáky mester mérkőzésről mérkőzésre keveri a lapjait, vagyis nem csak a játékosokat, hanem a felállási formákat is előszeretettel variálja. Szóval az óbudaiak a hétvégi 4-2-3-1-hez képest ezúttal egy klasszikus 4-4-2-ben látták a megoldást. A bajnoki mérkőzéshez viszonyítva kimaradt a csapatból a kapus, Kunsági Roland, a védelemből Huszárik és Laczkó, illetve a középpályáról Kaszai Gábor. Őket Jeszenszky Ádám, Gyepes Gábor, Sorecz Szabolcs és Nagy Olivér pótolta. 

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Nagy Olivér jobbhátvédet játszott (ez a húzás már korábban is tetszett),  ezáltal Gálfi végre a valódi posztján a középpálya közepén kapott szerepet. Mindez azt jelentette, hogy az eleddig középen játszatott Rabatin kiszorult a jobb oldalra, az eddigiekben ott feltűnő Tóth Levente támadóként funkcionált, végül pedig a baloldalon Sóron Tibor tűnt fel.

A vendég gyirmótiaknál Szepessy László a Vasason átgázoló alakulatán 7 helyen változtatott. A kapuban Rusák helyett Rengel állt, illetve kimaradt Szilvási, Nagy Patrik, Varga Péter, Heffler Norbert, Szarka Ákos, Herjeczki. Négy védős rendszerben a támadásokhoz magasan fellépő szélsőhátvédekkel, egy visszalépő centerrel (Vólent), aki mellé, vagy akinek a helyére többnyire először a bal, később pedig a jobboldalról Sandal Dominik mozgott be. Villám és Kontár mellett ez a két játékos az akit talán, ha dicsérni nem is, de kiemelni ki lehet a vendégektől. Ebből már sejthető, hogy a Gyirmót egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki feljutásra pályázik a második vonalban. Igazából az egész meccs folyamán talán két komolyabb lehetőségük volt, ez pedig nagyon sovány! 

Hazai részről kettős négyesláncban védekeztek, ami  nagyon jól működött, és nem is hatott újdonságként, csinálták már ezt ebben a formában korábban is. Ezúttal viszont annyi különbséggel, hogy kevésbé feltoltan, többnyire mélyebben húzták meg a vonalat és ebből következően hátrébb is kezdték el a presszingeket. Kiindulási alapként az óvatosság abszolút érthető volt és ki is fizetődött. Gyirmóti oldalról 3 beadást kell megemlíteni, de ezeket is csak amiatt, mert Jeszenszky kapus aláfutásai csempésztek némi pulzusszám emelkedést a nyugodt pillanatokba. Visszatérve a kék-fehérekre, a 16. percben, az általam védekezésben hasznosnak, de előrefelé már kevésbé annak tartott Fazakas akkora gólt rúgott ballal, hogy az állatvédők még mindig tüntetnek a Kalap utcában a pókok miatt! Elsőre jobbal próbálkozott, de az a kísérlet visszapattant hozzá, majd egy tolás után a gyengébbik lábával kipókhálózta a jobb felső sarkot. Korábban hiányoltam az óbudai középpálya belsejéből a kreativitást, illetve az olyan játékost, aki összeszedné a labdákat és elosztogatná. Erre a feladatra a hazai keretből véleményem szerint Gálfi a legalkalmasabb, aki, ha nem is klasszikus mélységi irányítót játszott (amiben szerintem átlagon felüli), viszont amit csinált, azt nagyon hasznosan tette. Mire gondolok? Például jól zárta le a területeket, a párharcokban sem nagyon maradt alul, és jól is játszotta meg a labdákat. 

img_7084.JPG(forrás: III. Ker. TVE)

A félidőre gyakorlatilag ki is alakult a végeredmény, két tizenegyesből szerzett góllal. Ahonnan én láttam, onnan -hogy is szokták mondani? -, meglehetősen könnyű síppal befújtnak tűnt mindkettő. Haza oldalon Gyepes maradt alul egy párharcban, majd mindketten elestek, Németh Ádám pedig a büntetőpontra mutatott. Vólent Roland pedig nem hibázott. Négy perccel később Gyepes Gábor "megEzelezte" (értsd. megbosszulta) az iménti estet, és a Sóron "buktatásáért" (a Kerületi támadó akkor esett össze, amikor már senki nem volt a közelében) megítélt tizenegyest gólra váltotta. Majd megsérült, és a 36. percben a helyét a 17 éves (!) Hámori Ákos vette át a védelem közepén. Akin egyáltalán nem látszott a megilletődöttség (igaz, nem az első felnőtt meccse volt (sérüléséig kezdőként számoltak vele), most pedig bebizonyította, hogy magasabb osztályú ellenfél ellen is megállja a helyét!

A második játékrészre a vendégmester két helyen változtatott, levette a gólszerző, de a mezőnyben szinte láthatatlan Vólentet, illetve az egyik szélső támadóját, Horváth Rolandot. Érkezett a baloldalra Heffler Norbert, centerbe pedig Szarka Ákos. Szepessy László azon húzása, hogy a szélén kifejezetten jól mozgó Sandalt középre vezényelte, kvázi második éknek, szerintem nem sült el jól! A játékos erényei ugyanis ott nem érvényesültek, el is tűnt percekre. Buzsáky látva az eddigieket az 53. perceben átszervezte csapatát, és a két ékes rendszerről egy ékre és 3 belső középpályásra váltott (4-5-1). Ezek a húzásai nem szoktak a bajnokságban bejönni, ilyenkor általában gólt kaptak, de ezúttal másképp történt. A bizonytalanul kezdő Jeszenszkynek volt két nagy védése, illetve a 79. percben Strestík addig reklamált, amíg kiállították, ezzel mégnehezebb helyzetbe hozva csapatát. A végén még két szabadrúgásból egyenlíthetett volna a Gyirmót - hogy legalább a hosszabbítás meglegyen -, de Heffler először a sorfalat találta el, másodszor pedig a kapus kezében halt el a próbálkozása.

Összességében a Kerület teljesen megérdemelten jutott tovább. Következik az NBI-es Mezőkövesd.

Vác FC - MOL Vidi FC 1-3

Ennek az összecsapásnak külön pikantériát adott, hogy a tavalyi szezonban éppen a Pest megyeiek ejtették ki a kupából az akkor még Videotonként szereplő vendég alakulatot (ráadásul ugyanilyen arányban). A két gárdában összesen 11 olyan játékos szerepelt, aki az akkori összecsapáson is pályára lépett. A Vidinél 6 a Váciaknál 5. Az összeállításokat böngészve azt gondoltam, hogy a Kerület pálya helyett, ezúttal a Szusza Ferenc Stadionban ideiglenes otthonra lelő Vác egy masszív 4-1-4-1-ben gondolkodik, lévén többször is játszottak már ebben a felállásban. Muraival ékben, Szekszárdival a védelem előtt, az alapvetően támadó Zsolnaival a középpályán. Ehhez képest a klasszikus 4-4-2-re szavazott Spisljak mester, Murai volt a center (Juhász Rolandék között sok sansza nem volt, fel is őrlődött), mellette a kötetlenül mozgó Zsolnai, a középpályán Kákonyi, Pintér, Szekszárdi és Varga Szabolcs. Védekezésben hasonlóan a Kerülethez: kettős négyeslánccal igyekeztek megállítani a Vidi támadásait. De... Az óbudaiakhoz képest itt kirajzolódott a klasszikus mélységi irányító szerepköre, amelyet Pintér töltött be, neki kellett összeszedni a labdákat és elosztogatni. Adta magát a dolog, mivel a mellette játszó Szekszárdinak a támadás nem igazán az asztala. 

A fehérváriaknál "megnyirbálta" a karácsonyfát Nikolics. Vagyis a 4 védő előtt Hadzic szűrt, feljebb a Huszti, Kovács, Berecz hármassal, támadóként pedig Scsepovics és Hodzic szerepelt (4-1-3-2). Kovács gyakran fellépett harmadik támadónak, illetve bejátszotta szinte az egész pályát. A Vidin látszott, hogy nem akar kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Egy érdekesség azonban szemet szúrhatott mindenkinek, az alapvetően baloldali posztokon használható Hangya Szilveszter a kezdetektől jobbhátvédként szerepelt. A magasan helyezkedő szélsővédők pedig alapnak tekinthetők a Vidi játékrendszerében is.

41190_cejhpyqrg5.jpg(forrás: molvidi.hu)

A Vác a kezdősípszótól szervezetten próbált fellépni, ám egy kapushiba után a 8. percben Hangya távoli lövésével megszerezte a vezetést a Vidi (Az alapvetően jó képességű Halasinak nem ez volt az első bakija az idényben). Postafordultával egyenlített azonban a Vác, Zsolnai tolta befelé a labdát a jobb oldalról és ballal kilőtte a hosszút. Még 10 perc sem telt el és kezdődhetett minden elölről. A fehérváriak a baloldalon többször megbontották a Váciakat, Tamás Krisztián meglehetősen aktív volt az első játékrészben. Ellenben annak a magyarázatát nem találtam, hogy Tóth Bence mitől lehetett válogatott... Félóra elteltével újabb gólt szereztek a fehérváriak, Görgényi hibáját Armin Hodzic használta ki, megszerezve ezzel Vidibeli első találatát.

A második félidőben sem változott lényegében a játék képe. Továbbra is a Vidi dominált. A Vácban nem volt több játék, a Vidinek pedig megfelelt az eredmény. Az 58. percben aztán Scsepovics végleg eldöntötte a mérkőzést. A harmadik fehérvári találat után mindkét mester kihasználta a cserelehetőségeit, más érdemben nem nagyon történt. 

Összegezve a látottakat: Zsolnainak, és Varga Szabolcsnak voltak biztató dolgai, Dlusztus is hozta azt, amit várnak tőle, de igazából egyik váci játékost sem szabad elmarasztalni. Az eredményt tekintve abszolút reális a különbség. A vendégek pedig annyit adtak ki magukból, amennyi a továbbjutáshoz kellett.

Jöhet a Budafok.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://telepinezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr2414337811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.