Alapvetően, ha valakit egy mérkőzésen lecserélnek nem ver fel ekkora hullámokat. Akkor sem, ha az ország egyik kirakatcsapatánál teszik. Na, de, ha egy „népi hőssel” történik meg? Akkor igen. Mert mi szeretjük a „népi hősöket”! Az olyan figurákat, akikkel ilyen-olyan okokból lehet azonosulni. Mondjuk azért, mert őszinte, ami a szívén az a száján típusú ember. Vagy azért, mert nem mismásol, hanem elmondja a frankót, emellett pedig a pályán sem érheti az a vád, hogy nem teszi oda magát. Nos, Böde Dániel ilyen típus, úgynevezett „népi hős”. Nem csak a Fradi szurkolók körében népszerű, hanem mondhatni kis hazai labdarúgásunk összes drukkere körében. Oké, nyilván enyhe túlzással.

Szóval a „madocsai Messit” a Mezőkövesd elleni meccs 61. percében lecserélték. Ezt pedig ő meglehetősen látványosan nehezményezte! Videó itt.

Az edző a mérkőzés után még nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak: „Dani jól játszott hatvan percig, utána úgy éreztem, cserére van szükség – idézi a trénert a fradi.hu a Mezőkövesd elleni 3–2-es győzelem után. – Ha hatvan percig tud jól játszani, azzal is teljesen elégedett vagyok. Most Lanzafame lőtt gólt, Böde pedig többet vette ki a részét a védekezésből, legközelebb lehet, hogy fordítva lesz. Úgy láttam, jól működött ez a rendszer, így nem kizárt, hogy marad ugyanez, és legközelebb is ugyanígy két csatárral játszunk.”

Később azonban megváltozott a véleménye: „Láttam már ilyen reakciót hasonló helyzetben. Jó képességű játékos, aki már több fontos gólt is szerzett idén. De most úgy döntöttem, lecserélem, ezt pedig tiszteletben kell tartania, mint ahogy az egész csapatnak és a szurkolóknak is – olvashatók Rebrov szavai a Borsban.”

Úgyhogy jött a büntetés. Persze csak miután állítólag lefordították Rebrovnak, hogy Böde mit mondott miközben lefelé ballagott a pályáról. A hírek először szerződésbontásról szóltak, majd Orosz Pál (később idézett) szavai finomítottak a dolgon és „csak” 1 hetes keretből történő száműzetésre módosultak. Ez pedig azt jelenti, hogy a Vidi elleni idényzáró rangadón Bödére nem számít az ukrán mester. Nehéz kérdés, hogy egy fontos ütközet előtt - a zöld-fehérek győzelem esetén 11 pontra növelhetik az előnyüket a Vidivel szemben - a gárda csapatkapitányát lehet-e nélkülözni? Az öltözői rend és a tréner hitelessége\tekintélye szempontjából ennek az egésznek óriási jelentősége van! Mivel, ha következmények nélkül marad az eset, az rossz példát mutat a többieknek és gyengének tüntetheti fel az edzőt. Viszont, amennyiben Szerhij Rebrov az eset miatt a csapattól is elküldené a támadót – mondván ez a fegyelmezetlenség nála nem fér bele - és a klubvezetés szól, hogy talán mégsem kellene, mondjuk a népharag miatt, és\vagy a szerződése miatt nem is lehetséges, azzal az edző alatt vágja a fát. Egyszóval érdekes helyzetbe kerültek a felek! De erről majd később.

„Mindig hoznak a nyakamra valakit, de végül mindig én játszom”

A fenti sorok a támadótól származnak és jól megvilágítják azt a helyzetet, amivel évről-évre meg kell küzdenie a Ferencvárosnál. Egy olyan klubnál, ahol mindig a bajnoki cím a cél, ott természetesen nem csak az elvárások nagyok, hanem a bizonyítási kényszer is. Egy ilyen közegbe érkezett Paksról Böde Dániel 2012-ben és szerzett 17 találattal mindjárt gólkirályi címet első fővárosi idényében - karrierje során immáron másodszor. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, hogy jutott el idáig.

Az akkor 26 éves játékos az atomvárosban védekező középpályásként indult, majd árnyékéket faragtak belőle. Első NBI-es mérkőzését 2006. szeptember 16-án játszotta a Diósgyőr ellen. Abban az idényben nem számított alapembernek 24 mérkőzésből, mindössze 3-szor volt kezdő, 13-szor állt be csereként, de gólt nem szerzett. A következő szezonban már több játékperc jutott neki, (24 meccsből 10-szer kezdett és 10-szer állt be) és 2 gól is összejött. A 2008-2009-es idényben már alaptagként számoltak vele a paksi csapatnál, 28-meccsen lépett pályára, és mindössze egy alkalommal szállt be a kispadról. Viszont gólszerzés helyett a sárga lapok gyűjtésében jeleskedett (1, illetve 9). A sárga kártyákat a 2009-2010-es idényben is előszeretettel gyűjtögette - 11 jött neki össze -, de már a támadások befejezésében is tevékeny részt vállalt, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy 8 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját. Az igazi áttörés azonban a 2010-2011-es szezonban jött el.  Az idény végén ezüstérmesnek mondhatta magát és a 24 mérkőzésen (19-szer kezdő volt, 5 alkalommal csereként szállt be) lőtt 15 góljával pályafutása során először lett gólkirály!

A nemzetközi kupaszereplésből pedig nem akart kimaradni ezért maradt Pakson. Az európai kaland lecsengése után viszont a télen már külföldi érdeklődésről is lehetett hallani. Az akkor még inkább középpályást játszó Böde el is utazott egy próbajátékra, amely meglehetősen kalandosra sikerült. Az ukrán Csernomorec Odessza meghívta a törökországi edzőtáborába, ám Antalyában végül a Zorja Luhanszk gárdájában lépett pályára… Az átigazolás végül nem jött össze. Így, mint az később kiderült, utolsó atomvárosi szezonjában 26 mérkőzésen rúgott még 10 gólt búcsúzóul.

Visszatérve a 2012-es évhez és a Fradihoz. A beilleszkedés saját bevallása szerint sem volt zökkenőmentes, az első 5 mérkőzésén nem talált a kapuba, a negyedik meccse után ráadásul az edző személye is változott. Détári Lajos helyét a 4. játéknap után Ricardo Moniz vette át. Első góljára a 6. fordulóig kellett várni, és miután megtört a jég, meg sem állt a már említett gólkirályi címig. Böde helye megkérdőjelezhetetlen volt a csapatban, a bajnokságban végül a zöld-fehérek az ötödik helyen zártak, ő pedig 30 alkalommal lépett pályára, ebből 29-szer kezdőként. Moniznál lett belőle igazi csúcsék, és nála „hoztak valakit először a nyakára”. A következő idényben ugyanis érkezett az edző honfitársa, a nagy dirrel-durral beharangozott Jack Tuijp. A derék holland azonban nem találta a helyét a Fradiban, mindössze egy bajnoki gólra volt képes, így pedig Bödével továbbra is komolyan számolni kellett. Ezúttal 29 mérkőzésen 26-szor volt kezdő. Ő pedig ismét meghálálta a bizalmat, 11 találatával újra gólkirály lett! Mondhatnánk, hogy minden kerek, remekül mentek a dolgai, de, ha hozzátesszük, hogy a tizenegy találata közül kilencet még az ősszel szerzett, akkor - joggal - gyanakodhatunk arra, hogy valami megváltozott. Így is volt. A változás a kispadon történt. Moniznak megköszönték a munkáját, és a télen Thomas Doll kezébe került a szakmai munka irányítása. A német edző az ötödik helyen vette át a csapatot, amelyben a tavasszal Böde továbbra is alaptagnak számított, ám mindössze 2 gólra volt képes, ami előrevetítette, hogy hiába volt ő a pontvadászat legjobb mesterlövésze, a német edző csatár után néz a nyáron. Annál is inkább, mivel a bronzéremnél többet akartak az Üllői úton.

Le is igazolták a rutinosnak számító egykori Bundesliga-játékos Benjamin Lauthot. A német támadó végül hol kezdőként, hol csereként beszállva 6 találatot hozott össze a bajnokságban. Ám mindez főhősünket nem zavarta túlságosan abban, hogy újra tíz gól felett termeljen és továbbra is meghatározó játékos maradjon (29 mérkőzésen játszott, ebből mindössze 1 alkalommal csereként). A 2014-2015-ös szezont végül ezüstéremmel és 13 találattal zárta.

Természetesen a klub a nyáron ismét körülnézett a játékospiacon. Ezúttal a többek között Bundesliga rutinnal is rendelkező Stanislav Sestak érkezett. A szlovák játékos a bajnokságban 9 gólt tett be a közösbe, de az első számú gólfelelős továbbra is a „madocsai Messi” maradt, olyannyira, hogy a debütáló fővárosi szezonjához hasonlóan, ekkor is gólkirály lett 17 találattal. Az idény végén ráadásul bajnoki címet is ünnepelhetett! A történethez az is hozzátartozik, hogy ebben az időszakban nem csak ő (és Sestak), hanem az azóta már az MLS-ben játszó Roland Lamah is szállította a gólokat, 7-szer mattolta az ellenfeleket.

Gondolom nem okoz nagy meglepetést, hogy a nyári holtidényben a zöld-fehérek ismét igazoltak valakit, akivel Bödének fel kellett vennie a kesztyűt! Az osztrák Djuricin ráadásul az elődeihez képest sem teljesített rosszul. 25 mérkőzésen szerepelt, ebből 17-szer kezdőként és ezeken 8 gólt termelt. Böde pedig 29 bajnokin, amelyek közül 25 alkalommal a kezdőcsapat tagja volt, 11 gólt hozott össze. Vagyis továbbra is kihagyhatatlannak számított, amit a határon túlról érkező riválisa nehezen viselt. Többször elégedetlenkedett amiatt, hogy a kispadon kezdi a mérkőzéseket. Bár, nem elsősorban Bödével volt baja, hanem a kispadon ücsörgéssel. Az élet azonban megoldotta a dolgokat, mivel Djuricin csupán kölcsönbe érkezett, a tabella negyedik helyen záruló idény után távozott a klubtól.

Emiatt tehát az Üllői úton a nyáron ismét támadó után néztek. Igazoltak is mindjárt kettőt. Priskin Tamás mellett az NBII-es gólkirály Lovrencsics Balázs érkezett. Rajtuk kívül pedig a télen még szerződést kötöttek a szerb utánpótlás válogatott Dejan Georgijeviccsel is. Azonban sem a magyar válogatott Priskin, sem Lovrencsics – ketten együtt 5 bajnoki gól -, sem a téli érkező (1 gól) nem váltotta meg a világot. Nem is nagyon volt rá szükség, mivel a szélső Varga Roland talán élete formájában játszott, futószalagon szállította a gólokat, meg sem állt 17-ig. Böde pedig mondhatni hozta a szokásost - az ezüstéremmel záruló szezonban végül 13-szor vette be az ellenfelek kapuját. Mindezt úgy, hogy 30 mérkőzésből már csupán 21 alkalommal volt kezdő és egyszer a padon is felejtette őt Thomas Doll.

Ekkor már hallani lehetett olyan hangokat, hogy a játékos és az edző viszonya nem felhőtlen. Az aktuális szezonra ráadásul újra ketten érkeztek a klubhoz csatárposzton. Az ex-kispesti gólkirály, Lanzafame, illetve az izlandi Finnbogason. Böde az első két mérkőzésen így is kezdő volt, de a gólok elmaradtak. A 3. fordulóban már csereként számított rá a német edző, akinek nem sokkal később kitelt az ideje a IX. kerületben. Az őt követő Szerhij Rebrov mezőkövesdi debütáló mérkőzésén csereként beállva góllal jelezte, hogy a kezdőcsapatban lenne a helye.

Az mindkét edzőnél világosan látszik, illetve látszott, hogy Lanzafaméval egyértelműen számolnak. Ő pedig szállítja is a gólokat - nyolcnál jár már a bajnokságban. Az viszont hamar kiderült, hogy Finnbogason nem váltja meg a világot. A kérdés tehát az lett, hogy az adott játékrendszerben, illetve csapatszerkezetben megtalálják-e az olasz mellett Böde helyét. Illetve, meg akarják-e egyáltalán találni? Nos, a Vidi ellen Rebrov még nem nagyon kereste a megoldást erre a problémára (talán nem is gondolt még erre úgy, hogy potenciális probléma lehet), mivel a csapatkapitány nem kapott lehetőséget a mérkőzésen. Ezután kiegészítő emberként számolt csupán a játékossal, amit Böde meglehetősen nehezen viselt. Meccsenként 10-20 percek jutottak csak neki. A zuhanyhíradóban pedig felröppentek már olyan hírek, hogy a távozást fontolgatja. A 12. fordulóban végül megkapta a lehetőséget és ismét élt vele! Diósgyőrben mesterhármassal adta mindenki tudtára, hogy méltatlanul mellőzik! Ezután a csatár szempontjából úgy nézett ki, hogy helyre áll a világ rendje. Az MTK és a Haladás ellen is a kezdőcsapat tagja volt, de a Kisvárda ellen ismét a kispadon találta magát. Szűkebb hazájában, Pakson aztán újra a kezdősípszótól a pályán lehetett, és újra góllal jelentkezett. Ilyen előzmények után jutottunk el az ominózus Mezőkövesd elleni mérkőzésig.

Ahogy az látszik, összességében egy olyan játékos kirohanásáról van szó, aki a 2012-es Ferencvárosba történő igazolása óta minden szezonban legalább 10 gólt szerzett! Mi itt, ahogy az feljebb nyilván kiderült, csak a bajnoki mérkőzéseket vettük figyelembe (Ha minden mérkőzést és a gólpasszokat is vizsgálnánk, még imponálóbb lenne a mérleg!). Ez sem kevés. Sőt, a jelenleg futó bajnokságban az eddig történtek ellenére is 5 gólnál jár már, vagyis jó eséllyel a szezon végére tartani tudná a szintet. Ennek tükrében vajon egy ilyen kaliberű játékos, ha hibázott is ezt érdemli? 

Hogyan gondolkodhatnak minderről a klubnál? 

Az elején azt kérdeztük, hogy "a Vidi elleni idényzáró rangadón a gárda csapatkapitányát lehet-e nélkülözni? Nos, Böde Dániel az egy hetes büntetése miatt ebben az idényben már a második Vidi elleni összecsapásról marad le (az elsőt ugyebár végigülte a kispadon). Rebrov tehát meccselt már nélküle ilyen párosításban és döntetlenre végzett. Ez tehát szakmailag nem lesz neki újdonság. Ilyen előzmények után inkább az kérdés, hogy a többiek feje rendben lesz-e?

Ha az ukrán tréner egója felől közelítjük meg a problémát, ő valószínűleg nem csak egy hétre távolítaná el az első csapat keretéből a támadót. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Nemzeti Sport először szerződésbontásról számolt be az ügyben. Majd pár perccel később javította a cikkét és egy másik portálra hivatkozva Orosz Pál szavait idézte:

"Valóban, a hétvégi viselkedése miatt Szergej Rebrov vezetőedző erre a hétre felmentette Böde Dánielt az edzések látogatása alól. A büntetése azonban csak a Vidi elleni mérkőzésig érvényes, a januári felkészülést már együtt kezdheti meg a csapattal" 

Ami azt jelenti, hogy a zöld-fehéreknél észbe kaptak! Igaz kicsit későn. A játékos szinte napra pontosan egy éve hosszabbította meg a szerződését, amely a hírek szerint 2019. június 30-ig szól. Vagyis, ha pénzt szeretnének látni érte, akkor a szerződésbontás nem lehetett opció! Erről pedig talán szólni kellett volna időben Rebrovnak, mert ezzel az egésszel az ő pozícióját is gyengítik az öltözőben… 

Szóval a klubnál finoman fogalmazva sem túl szerencsésen kommunikálták kifelé a történetet. Annál is inkább, mivel azzal, ahogyan megtették, tulajdonképpen a lehetséges kérőkkel szembeni alkupozíciójukat ásták alá. Mert kétségeink ne legyenek, a télen sorba fognak állni a 25-szörös magyar válogatott támadóért. Persze a mértékadó német Transfermarkt oldal által 700 ezer euróra taksált játékosért ekkora összeget természetesen nem fognak kapni. De a fél év múlva lejáró kontraktus ellenére még szép summával lehetett volna számolni.

Ilyen szempontból egészen máshogy nézett volna ki a sztori, ha házon belül rendezik le a dolgot – mondjuk - egy pénzbüntetéssel. Aztán a télen úgy ülnek le tárgyalni a kérőkkel, mintha az egyik értéküket szeretnék elvinni tőlük. Természetesen jó pénzért. Így viszont mindenki tudja, hogy egy olyan játékosért megy majd a licitálás, akitől szabadulna az edző.

A klub szemszögéből nem csak ebben a tekintetben nem ideális a helyzet. Számolni kell a szurkolók haragjával, elvégre egy vitathatatlan kedvencükről van szó! Továbbá az is kérdés, hogy az öltözőben miként csapódik le mindez.

Mi mindenesetre nem lepődnénk meg, ha az átigazolási szezonban valamikor azt olvasnánk a különböző sajtóorgánumok hasábjain, hogy Böde Dániel közel 7 év után - és a fentiekben taglalt bajnoki mutatói ellenére - saját maga akart távozni a IX. kerületből. A klub pedig a játékos érdemeire való tekintettel méltányolta a támadó szándékát…