(a kép forrása: ihf.info)

...mint mindig! Mert abban meglehetősen régóta jók vagyunk. Sőt, azzal, hogy férfi kéziseink "csupán" a tizedik legjobb csapatként zárták a világbajnokságot, a célt, vagyis, az olimpiai selejtezős helyet nem érték el. Ehhez az első hét csapat között kellett volna végezni. Esetleg a 8. hely is selejtezőt érhetett volna, ebben az esetben a 2-7. helyezett csapatok közül valamelyiknek kellene megnyernie a 2020-as EB-t, vagy a második helyen végeznie és a világbajnoknak pedig behúznia az Európa bajnokságot is. Tegye fel a kezét, aki már elvesztette a fonalat! Nos, a 10. hellyel bővítettük a "minek kellene teljesülnie ahhoz" című játékunkat azzal, hogy Egyiptomnak Afrika-bajnoknak, Brazíliának pedig a Pánamerikai játékok győztesének kellene lennie, hogy ne ússzon el már a selejtezők előtt az olimpiai részvétel lehetősége. 

Realitás a 10. hely?

Vladan Matics társkapitány szerint igen. Sőt, rávilágít egy több szakértő által, több fórumon is emlegetett problémánkra, miszerint kevés komplex játékosunk van! Lefordítva, nincsenek olyan kézilabdázóink - megfelelő számban\vagy egyáltalán? -, akik védekezésben és támadásban egyaránt használhatóak lennének. Emiatt pedig sokat kell cserélni, ez pedig nyilván lassítja a játékunkat. Ami viszont szembemegy a nemzetközi trenddel, amelyben a topcsapatok a minél gyorsabb játékra törekednek. Beszédes adat ehhez, hogy lerohanásból mindössze 38 kísérletünk volt a 8 meccs alatt, amit ugyan 82%-os hatékonysággal használtunk ki, viszont csak 31 szerzett gólt hoztunk belőle össze. Szemben például a norvégok 75 kísérletből realizált 66 találatával.

"Lerohanni" látszik mellettünk a világ.

Mondhatnánk, hogy azért nem vagyunk annyira távol, minimum a széléről figyeljük a folyamatokat, csakhogy ez nem teljesen így van. Szélsőjátékunk ugyanis az Iváncsik-testvérek visszavonulása óta tulajdonképpen nincs. Ezen a VB-n az argentinok elleni döntetlennel végződő debütáló mérkőzésen egyetlenegy darab kísérletünk sem volt az oldalvonalak mellől! Angola ellen 2 gólt lőttünk a szélről, Katar ellen hatot, viszont Egyiptom ellen ismét elfelejtettük a két szélső pozíciót támadásban. A svédek ellen háromszor ugyan beköszöntünk, és a dánok, illetve a norvégok ellen sem maradtunk szélről lőtt gólok nélkül, ám az egész tornán 34 kísérletből összehozott 22 találatra aligha lehetünk büszkék. Az olimpiai bajnok dánok például és a vesztünket okozó norvégok is bőven 40 gól felett termeltek! 

Ha a fentieket figyelembe vesszük, valóban realitásnak tűnik a 10. hely. Viszont ez felvet rengeteg kérdést. Mihez kezd a szakma ezekkel a mutatókkal? Honnan lesznek és mikorra komplex játékosaink? Le tudunk akasztani nemzetközi szinten használható szélsőket? Az öregeket ki fogja pótolni? Nem valószínű, hogy Nagy Laci és Ilyés Ferenc 2020-ban is megoldja legalább a védekezés részét. Ki lesz a kapitány,  marad a Csoknyai-Matics kettős?

Egy biztos, izgalmas időszak következik.