Az idei szezon előtt mondhatni váratlant húztak Egerben. A hevesi megyeszékhelyen a biztos bennmaradás után az új idényben már az elsősorban erőnléti edzőként ismert Klink Zoltánra bízták az NBIII-as csapat felkészítését. Nevezett szakember pedig - mondjuk úgy -, nem a megszokott módon "rúgta be" a Szentmarjay Tibor Városi Stadion öltözőjének ajtaját. Alapvetően egy harmadosztályú gárda edzőváltása nem kavarná meg ennyire az állóvizet, ám a Semleges Térfél Vlog jóvoltából nem csak az alacsonyabb osztályú labdarúgás iránt érdeklődők, hanem kvázi mindenki benézhetett a színfalak mögé. 

Erős kezdésnek, komoly mágiának tűnt a bemutatkozás, ami után egyből megfogalmazódik az emberben, hogy az ilyen jellegű dolgoknak általában nem nagyon van jó vége, és a színre lépő népi hős a kertek alatt kullog majd el a sebeit nyalogatva, még jóval a végkifejlet előtt. Azzal viszont kár lenne vitatkozni, hogy Klink Zoltánban, merthogy róla szól a történet, megvan a karizma, mer is nagyot álmodni és hisz is abban, hogy Egerben rövidtávon NBII-es gárdát irányíthat.

A küldetés tehát adott, a célok kitűzettek, ettől kezdve már csak az a kérdés, hogy a szinte teljesen kicserélődött játékoskeret és a szakmai munka minősége arra predesztinálja-e Heves Megye lordjait, hogy jövőre osztályt váltson, avagy marad az NBIII, ne adj Isten irány a megyei (ami ugyan osztályváltás, de...)?  

Megmondom őszintén engem kifejezetten érdekelt, hogy ebből a nagyívű, komoly volumenű gondolatokkal színezett vállalkozásból mi sült eddig ki - miképpen töltik meg tartalommal -, éppen ezért a helyszínen néztem végig a megyei rangadót a Hatvan ellen, amelyet igen szépszámú közönség előtt rendeztek. Erre a mérkőzésre az egriek az NBII-től búcsúzó Ceglédtől elszenvedett sima vereséggel (3-0), majd a csoport hagyományosan élcsapatának számító ESMTK legyőzéséből érkeztek (3-2). A Hatvan is vereséggel kezdte a pontvadászatot, ők minimális különbséggel ugyan, de kikaptak az pesterzsébetiektől (1-0), viszont a szintén újonc Ózdnak négyet gurítottak a Népkert Sporttelepen. A négyes számnak ezen az összecsapáson is nagy jelentősége volt!

Hiába van nálad a labda, ha veszélytelen vagy a kapura

Ugyanis a hazaiak sima 4-1 arányú győzelmet arattak. Túl korán lőttem le a poént? Igazából nem, mert számomra a hogyan volt az érdekes. A mérkőzés utáni nyilatkozatában Klink Zoltán úgy fogalmazott, hogy "Hiába van 80%-os labdabirtoklásod, helyzeted, kapufád, ezt a játékot gólra játsszák. Az egyszerű megoldások mindig célravezetőbbek, meghaltunk a szépségben. Egész héten az átlövéseket gyakoroltuk, hiszen egy védekező csapat ellen ez az egyik fegyver. A másik a szélén való mögékerülés, érkezés. Ezzel megint csak az volt a gond, hogy a kapuba valahogy be kellett volna gyömöszölni a labdát. A legfőbb probléma viszont a védekezésünk. Egész egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyiszer megverjenek minket kontrából. A Hatvan négyszer kontrázott, négy gólt lőtt. Mi meg elszórakoztunk minden lehetőséget. Köszönöm a szurkolóknak, hogy ennyien elkísérték minket, nem ezt érdemelték."

A 80%-os labdabirtoklás nem tűnik túlzásnak, a kapufára én mondjuk nem emlékszem, ahogy komolyabb egri helyzetekre sem. Lehetőségek akadtak, de gyakorlatilag a vendégek az első félidőben nem jelentettek veszélyt a hatvani kapura. A miértre pedig az a válasz, hogy a 2 ék hiába lépegetett vissza a védőfalból területet nyitni a középpályásoknak, a felpasszolt labdák visszajátszásával akadtak gondok. Ebben a tekintetben Pataki Viktoron rengeteg ilyen alkalommal halt el a támadás, hiába kínálkoztak volna opciók a játék folytatására. Szembetűnő volt az is, hogy a szélső középpályások a vonal mellől a half-spacenek nevezett területekre mozogtak be, ami ugye azt hozná magával, hogy az oldalvonal melletti területet a két fellépő szélsőhátvédnek kellene bejátszania. Ehhez képest az első félidőben a balhátvéd talán át sem lépte a felezővonalat. A másik oldalon, a rutinos Debreceni Dávid néha előre merészkedett, de az alapvonalig egyszer sem jutott el, beadásig is talán kétszer. Féloldalas gárdának tűnt ekkor az egri (aztán majd később is), a jobb oldalon kezdő Vitelki Balázst keresték a labdákkal, akiben egyébként van potenciál, nem kevés, de az "1-1-ei" nem az alapvonal felé, hanem befelé cselezést jelentettek, egy tömörülő ellenféllel szemben. Hiába próbálkozott ő is és a társai is, kényszerítőkkel a pálya közepén vagy a 16-os előterében, a tömörülő védelemmel szemben - és a technikai hibák miatt - halálra voltak ítélve a próbálkozások. 

Klink mester említette az átlövéseket, mint fegyvert. Ebből sem láttunk sokat az első 45 percben. Arra viszont jól érzett rá, hogy, ha Vitelkit átviszi a baloldalra, akkor az erősebb lábára tud (befelé)cselezni (ha már az alapvonal környéki beadások nem képezték a repertoár részét csapat szinten), amiből hátha sikerül lövőhelyzetet kialakítani. Furcsa volt egyébként látni, hogy az egri játékosok nem vették észre, hogy a hatvani védelem baloldalán Karácsony Dávid pozíciójában meg lehetne nyerni a mérkőzést. Ehhez persze az kellett volna, hogy a keresztlabdák ne csak lábra, hanem a már említett pozíciós mozgások miatt területre belőtt labdákat jelentsenek. A lassú kiemeltekből ugyanis a feladó állóhelyzetből való cselezésre kényszerítette a társát, amiből sokat nem tudott\lehetett kezdeni. Mélységi játékban a "sok nézelődés", a passzokkal történő oldalváltás azt hozta magával, hogy a védekező játékos lezárta a területét, aztán, ha odaért a labda eldobta a szotyit, mert kellett kicsit aktívkodnia.

A második játékrészben szólhatott a vendégtréner a fiainak, mert több olyan akcióval is próbálkoztak, amit feljebb hiányoltam. Ellenben továbbra is "Vitelki-oldalas" maradt a gárda. A góljuk is az említett játékos löbböléséből született, amit a csereként beállt Vajda Ákos szépen pörgetett át a kapus felett. Csakhogy, ez a találat már nem osztott nem szorzott, a Hatvan ugyanis addigra már 3-szor mattolta Nacsa Pétert. A védekezés viszont az egri támadásoknál hátul stabilitást adni szándékozó 2 belső védő, illetve egy védekező középpályás ellenére sem működött. Ezen van még mit csiszolni.

Szerintem ebből a gárdából nagyon hiányzik egy ész a középpályáról, illetve két - minimum - rutinos belső védő, illetve egy csatár. A projekt jelen állapotában a pályán úgy néz ki, hogy játszanak egy sablont, ami kétség kívül "le van gyakorolva", de a kreativitás hiányzik. A pálya tengelyében erőltetett kényszerítőzéshez labdabiztosabb játékosok kellenének a támadó harmadban, hiába van mennyiségileg két ék, ha... 

Összességében nem nézne ki ez egyértelműen rosszul, nem halott az elképzelés, de nem biztos, hogy ez a keret alkalmas lesz a célok elérésére. Ha pedig nem jönnek az eredmények - óriási labdabirtoklási fölény ide vagy oda, a télen már aligha Klink Zoltán nevével találkozhatunk a vezetőedző rubrikában.