2020. augusztus 13. 12:51 - Mr.Csopi

#helyszíniszemle - Olvasónapló, kalandozások a magyar labdarúgás alsóbb osztályaiban

BKV Előre - Credobus Mosonmagyaróvár (0-1)

bkv_mte_1904.jpg

Nem tagadom a Credobus Mosonmagyaróvár már egy ideje a szívem csücske! Éppen ezért, ha valahol a fővárosban vagy annak környékén portyáznak pontokra vadászva, igyekszem őket a helyszínen megnézni. Az NBIII 3., egyúttal hétközi fordulójában nem is kellett messzire mennem, elég volt csupán a Sport utcáig, lévén a BKV Előre volt a soros ellenfél.

A 'Móvár kerete a nyáron igencsak átalakult, azok után, hogy a tavalyi - félbemaradt - szezon egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy azt szerették volna. Szorosabbra húzott nadrágszíj, immáron nem cél a feljutás, csupán minél előrébb végezni a tabellán, és persze jöjjenek a fiatalok. A közlekedésieknél is nagy mozgás volt a szünetben, és az eddig látottak alapján nem biztos, hogy erősödött a kék-sárga alakulat, sőt! A távozókat a csonkaidényben a Közép csoportban kiesőhelyen álló (és ott is befejező) Tintahalakból igyekeztek pótolni. Létszámilag sikerült is, viszont játéktudásban egyértelműen meggyengült Menczeles Iván alakulata. Az elmúlt hetekben többször láttam már őket, és egyetlen alkalommal sem voltak meggyőzőek. Ellentétben a Mosonmagyaróvárral, amely gárda a Vasas elleni felkészülési mérkőzésen kifejezetten jó benyomást tett rám.

20200812_155846.jpg

Az angyalföldön látottakhoz képest (4-2-3-1) ezúttal egy meglehetősen szokatlan felállásban léptek pályára Varga László tanítványai. A védekezésben 5-2-3-as hadrend, amennyire meglepett, annyira életképesnek is bizonyult. A "támadó ötszög" ugyanis már alapjaiban megfojtotta a BKV labdakihozatalait. Takács Martinnal és D'urso Giulianóval a védelem előtt megvoltak az emberek a labdák összeszedésére tengelyben, a szárnyvédők is stabilan léptek fel, ha a játékhelyzet úgy kívánta, emiatt pedig nem is volt túlzott kockázat ez az elképzelés. Sőt, a hazaiak "feltalálták" a négy alapelem (támadás, védekezés, ezek közti két átmenet) "plusz 1-ét" a védekezésből védekezésbe való átmenetet. A közelkedésiek láthatóan arra törekedtek, hogy valahogy kihúzzák, megússzák a mérkőzést, mélyen védekeztek, a kapura egyáltalán nem jelentettek veszélyt. Az első "komolyabb" helyzetükre a 75. percig kellett várni, igaz az a lövés keresztbe elgurult az ötösön... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy két húzóemberük, Csanálosi Patrik és Balogh Bence sem volt a keretben ezen a találkozón. 

Ezzel szemben a vendégek 2 ziccert is elhibáztak az első félidőben, az első alkalommal egy 2 az 1 elleni szituáció után jó ütemben lépett ki Czuczi a kapuból, a második esetben pedig a vendégtámadó túlságosan közel került a portáshoz és nem tudta elgurítani mellette a labdát. A közel kétméteres kesztyűsember 2 bravúrjától függetlenül, valahogy számomra nem meggyőző a teljesítménye. Egyszerűen nem hiszem el neki. A kijövetelei bizonytalannak tűnnek, ráadásul a hosszabbításban szerzett vendéggólban is erősen benne volt, de erről majd később. Az iram ebben a melegben nyilvánvalóan nem volt halálos, de ennél kicsit több helyzetet vártak a mérkőzésre kilátogatók, ebben egészen biztos vagyok. 'Móvári mezőnyfölény és más semmi.

A második játékrész elején mondtam is, hogy ha lenne lehetőségem belenyúlni a látogatók csapatába, akkor én Nagy Lionelt hoznám le és Laki Balázst nem posztra cserélném, hanem az addig elmozgó centert játszó Szalka Dominiket balról játszatnám, és a rutinos Lakit vinném 9-esbe. Láss csodát az 55. percben bekövetkezett ez a csere, bár a posztrarendeződésre egy pár percet még várni kellett. A játék képe nem változott a vendégek támadgattak, a közlekedésiek foggal-körömmel védekeztek. Ami feltűnt, hogy például a Vasas elleni, már említett mérkőzésen a szervezési feladatokat nagyon jól ellátó Takács Martin meglehetősen keveset találkozott a labdával, nem ő szedte fel, nem rajta forgott el a játék, és ahogy akkor a feltolt védelemmel szemben nagyon élt, ezúttal a mélyen visszahúzódó ellenféllel szemben cca 60 percig nem nagyon érvényesültek a szervezői erényei, felpasszai sem nagyon voltak. Miután azonban a vendég tréner levette a pályáról a D'ursót, aki 6/11-es (6 szerzett\11 eladott labda) mutatóval hozta a mai fellépését, Takács többet kezdett vállalni. 

A lelátón kezdtünk már belenyugodni, hogy itt ma nem zörög a háló - én meg még azzal is igyekeztem megbarátkozni, hogy a fix2-esre pakolt meccsem elszalad a beten -, a hosszabbításban érkezett Szalka Dominik. A bal oldalon Horváth Kevin és Szalka megbontotta a szélét és utóbbi lecsúszó beadása a 93. percben behullott a hosszúba.

Az összkép alapján a vendégek megérdemelten vitték el a 3 pontot, egy nem annyira közönségszórakoztató mérkőzésen, amelyen számomra az is kiderült, hogy ami a Közép csoportban a vonal környékére (\alá) elég, az bizony a Nyugatiban sem predesztinál többre. Arra gondolok, hogy a csepeli szabadkikötőből áthajózó játékosokkal az a gárda nem véletlenül állt ott, ahol. A BKV-ban egyszerűen nincs játék, bár nagy energiákat mozgósítanak a védekezésben, a másik oldal láthatóan előrébb tart, ami még ha nem is könnyen, de végül érvényre jutott.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://telepinezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr9316138534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.