2012. január 11-én megtudtuk, hogy Schmitt Pál annyira kisdoktor, hogy leginkább műfordító. A hvg.hu-n György Miklós klaviatúrájából kiderült, hogy itt aztán plágium gyanú van. A disszertáció 215 oldalából, mintegy 180 egy bolgár szerző, bizonyos Nikolaj Georgiev munkájának túlnyomórészt szó szerinti fordítása.

Örülhetnénk annak, hogy az államfő legalább nyelveket beszél - az életrajza szerint: Angol, német, francia, spanyol, orosz nyelvtudással rendelkezik -, ámde ettől még ne legyen valaki doktor, se kicsi, se nagy, semmilyen. Mondjuk jobb is, ha beszél, mert (helyes)írásban azért necces, úgyhogy lehet jobban járt volna, ha az eredeti francia nyelvű szöveget adja be. De ne legyünk ennyire szigorúak.

Engem személy szerint inkább az foglalkoztat, hogy ezt 1992-ben senki nem vette észre? 2012-ben egy rengeteg szabadidővel rendelkező újságíró fogta magát és úgy érezte, hogy most aztán utánajárok én a Schmitt doktornak. Kötve hiszem, hogy ez húzódik meg a  háttérben. Sokkal inkább az, hogy valaki igen jól értesült súghatott. Egyből adódik is az újabb kérdés, sőt inkább kérdések, hogy miért, miért most és kinek az érdeke?

Valamelyik demokráciaféltőnek, aki közel van a tűzhöz elege lett abból, hogy a köztársasági elnök - ne feledjük az Alaptörvény szerint Magyarország államformája azért még mindig köztársaság - súlytalan "ellensúly". E kínos üggyel akarja lemondatni? És akkor mi lesz, ha lemond?

Megmondom én, semmi. A sosem látott felhatalmazás, a fülkeforradalom eredményeképpen létrejött 2/3 odaültet valaki mást, aki szintén csak néha pirít oda a srácoknak, hogy ez azért így mégsem lenne jó, beszéljétek át újra, vagy elküldi az Alkotmánybírósághoz a tervezetet. Azért valljuk be, néha kell ilyesmit is cselekednie, nehogy már mindig kilógjon a lóláb. Bár attól még kilóg.

Mi van, ha megágyazunk Viktornak? Egész Európa úgyis a fejét követeli, ide szakértő kell. Bajnai elő is jött a fénybe, megmutatta magát, hogy "helló srácok, itt vagyok még, nem tűntem ám el". Aztán vissza is ment az árnyékba, de tudatta, hogy rá lehet számítani. A kérdés itt az, hogy a pénzpiacok ki tudják-e kényszeríteni a kormányváltást. Azt tudjuk, hogy Róna Péter szerint igen. Ha viszont ez megtörténik, akkor megágyaznak a Bogár-féle összeesküvés-elméletnek.

Tehát akkor Viktor 'monnyon le, majd átül a köztársasági elnöki székbe. Az a helyzet, ha ez lenne a küldetés, akkor ezt jóval elegánsabban is meg lehetne oldani, jóval kisebb presztízsveszteséggel, úgyhogy alig hiszem, hogy ez lenne a háttérben. Úgyhogy számomra és az ATV-n az elmúlt szerdán elemző politológusoknak és Ungár tanár úrnak még nem világos, hogy ez most mire is volt jó.

Országunk presztízse amúgy is a bányászbéka feneke alatt van mostanában, ezzel mélyebbre nem kerülünk. Ettől még felrúgtuk a demokratikus értékeket, meg diktatúra van, meg megszűnt a jogállam - állítólag. Belpolitikai hasznát sem nagyon látom az ellenzéki oldalról semmiképpen. Bár, ha kiállna mondjuk Szanyi kapitány büszkén, daliásan, hogy íme lám sikert arattunk, lemondattuk az államfőt, akkor azt tanácsolnám, hogy simogassa meg a homlokát, mert kezdheti elölről. Na jó, azért az nem kis eredmény lenne a fragmentált tiltakozóknak, elnézést, ellenzéknek. Megerősíthetné a meggyőződésüket, hogy jó az, amit csinálnak. Az más kérdés, hogy tulajdonképpen semmit nem ér. Kormányoldalról meg nem lenne értelme, ahogy az imént megjegyeztem.

Úgyhogy a kérdés egyelőre az: miért?