Egy kis történeti áttekintés (2.rész)

A következő korszakunk az 1930-1943 közötti időszakot öleli fel. Ebben az időszakban a gazdasági világválság hatalmas csapásként érte a gazdaságot, a külső gazdasági tényezőktől való függés következtében. Elmaradt a tőkebeáramlás az export is visszaesett a célországok protekcionista politikája következtében. Vagyis az agrárexport-modell két kulcsfontosságú eleme: az export iránti kereslet, valamint a tőkeimport omlott össze, ami gazdasági irányváltást tett szükségessé.

Az új út, az importhelyettesítő ipari termelés, amely kezdetben nem túl jelentős erősödést mutatott a nemzetgazdaságban.

Forrás: Panyi (2005) alapján, saját szerkesztés

Az igazi szerkezetváltásnak azonban voltak akadályai:

• az ipari termelés a lassú ütemű növekedés ellenére alacsony szinten maradt;
• az előállított termékek javarészt a könnyűiparra, az élelmiszeriparra és a félkész termékekre korlátozódtak, ennek okán az országnak továbbra is szüksége volt a tőkeimportra;
• a termékek nemzetközileg versenyképtelenek voltak, illetve a protekcionizmus miatt a távoli piacokra nem jutottak el;
• az agrár-export modell tovább éléséhez különféle oligarchák érdekei fűződtek, amely több kedvezőtlen megállapodást eredményezett (pl. Roca-Runciman paktum 1933-ban, 1936-ban Malbrán-Eden szerződés).

A Roca-Runciman paktum például arról szólt, hogy Anglia nem csökkenti az élelmiszer vásárlásait (export-kereslet), ennek ellentételezéseként kiterjesztheti a befolyását a húsfeldolgozó, csomagoló iparágak, a vasút és a járműipar, illetve a közlekedés terén (tőkeimportra utaltság). Roosevelt „jószomszédsági politikája” (1933) révén - kezdetben még nem monopóliumok által -, az amerikai beruházások az olaj kiaknázására koncentrálódtak. (Klein, 2003)

A primer termékek exportján alapuló modell összeomlása magával hozta a fizetési mérleg egyensúlytalanságát. A csökkenő exportbevételek hatására elapadtak a devizatartalékok, ennek ellenére az ország továbbra is fizette az adósságait, amely tovább mélyítette a válságot. Továbbá a tőkétől nagy mértékben függő ipar is devizakiadásokat indukált, lévén a tőke tekintetében Argentína rá volt utalva az importra továbbra is. A pénzügyi rendszer tekintetében szükséges volt a peso leértékelése és az árfolyam-rendszer alapjának, az arany-standard rendszerének elhagyása.

A válsághelyzet csupán állami beavatkozással volt kezelhető. Ezért 1933-ban a kormány meghirdette a Gazdasági Akciótervét, amely négy alapvető területen hozott változást.

• kettéosztott devizapiac a devizakiáramlás csökkentése miatt (az exportőröknek fix árfolyamon kellett eladniuk az államnak a devizát, miközben az importot behozatali engedélyhez kötötték, az eladási árfolyamot napi licittel határozták meg);
• a fogyasztási javak piacát is ellenőrizték ágazati szabályozás által (pl. minimum felvásárlási árak állami garanciával);
• 1935-ben felállították a Központi Bankot, ezáltal a pénzkibocsátás állami ellenőrzés alá került, tovább az intézmény feladata lett a konjunktúra ciklusok ingadozásainak ellensúlyozására szolgáló anticiklikus pénzügypolitika alkalmazása;
• adóemelés, illetőleg új adók bevezetése az állam bevételeinek növekedése végett, amelyből kifolyólag közmunkaprogramokat is működtettek.

Ebben az időszakban elburjánzott a korrupció. Ezen kívül a britek – az egyezmények ellenére – méginkább háttérbe szorultak, ellenben a dél-amerikai országokkal való kereskedelem megélénkült. A II. világháború viszont bedöntötte a korábban fejlődésnek induló európai államokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat is (a németek nagy felvásárlók voltak ebben az időszakban). Mindezen felül eltávolodott az ország az USA-tól is. Ennek hátterében az 1943-as nacionalista katonai hatalomátvétel állt, amelynek következtében az amerikaiak megszakították a diplomáciai kapcsolatokat, illetve kereskedelmi embargóval sújtották az országot (A "tengellyel" szimpatizálónak bélyegezték a kormányt, bár Argentína semlegességet hirdetett. Az kétségtelen, hogy az akkori elnök szimpatizált Mussolini bizonyos elképzeléseivel.).
(Panyi, 2005 alapján)


Hivatkozott irodalom:
Klein Hajnalka (2003): Az argentin válság és a recesszióból való kilábalás (szakdolgozat)
Kovács Zsófia Dóra (2004): Az argentin gazdasági válság kialakulásának okai, kezelése és hatásai (szakdolgozat)
Panyi Krisztina (2005): Az argentin gazdasági válság (szakdolgozat)