Van-e a magyar kormánynak „mesterterve” a gazdasági válság kezelésére? – teszi fel a kérdést a HVG-ben Szelényi Iván szociológus. Szelényi szerint a magyar kormány tudatosan játszik az államcsődre, az argentin példából kiindulva. Olyannyira megihletett ez az írás, hogy úgy gondolom érdemes utánajárni, mi is történt tulajdonképpen Argentínában.

Egy kis történeti áttekintés (1.rész)

Az első korszakot – nevezzük aranykornak – 1880-tól 1929-ig a gazdasági világválságig határolhatjuk le. Ebben az időszakban Argentínára az úgynevezett agrárexport-modell volt a jellemző. Ez elsősorban a nagybirtokos oligarchia érdekeit szolgálta. Ebben a korszakban a gazdaság nagyfokú nyitottságot mutatott és dinamikusan fejlődött. Az exportot túlnyomórészt a mezőgazdasági termékek, az állattenyésztés tette ki.

Forrás: Panyi (2005) alapján, saját szerkesztés

Az importot tekintve az iparcikkek és a tőkejavak voltak jellemzőek, a tőkeimport túlsúlyával. Amint azt a diagram is megerősíti a gazdasági fejlődés motorja a mezőgazdaság volt és a foglalkoztatás tekintetében a munkaerő mintegy egyharmadát szívta fel. A külföldi befektetőknek köszönhetően, akik hűtő- és fagyasztóházak építésével ruháztak be az argentin gazdaságba, magasabb áron és szélesebb piacon kelhettek el a termékek. A kedvező szállítási és raktározási lehetőség révén, az exportőröknek elérhető lett az európai és az észak-amerikai piac (Kovács, 2004). Ezt kiegészítendő az építőipar is fellendült ezen beruházások következtében. Mindezek ellenére a legnagyobb súlya a tercier szektornak volt, amely szektor a foglalkoztatás tekintetében, mintegy 40%-ot „szívott fel”.

1890-ben azonban Argentína fizetésképtelenséget jelentett. A Baring-válság oka, hogy a nagy mennyiségű tőkeimport az Angol Nemzeti Bank kamatlábemelésének köszönhetően hirtelen elapadt, így az országnak szigorításokat kellet eszközölnie a deficites fizetésimérleg egyensúlyba hozásához (Kovács, 2004).

Erre a korszakra mégis – az első világháborút kivéve – évi 6-6,5%-os gazdasági növekedés regisztrálható, amit a termelékeny agrárgazdaság, a bővülő exportkereslet, a külföldi tőkebeáramlás, a bevándorlás, illetve a politikai stabilitás ösztönzött. (Panyi, 2005)

Az első világégés szintén nagy kihívást jelentett ennek a modellnek. Mivel a britek megszűntek a világ első számú ipari hatalmának lenni, így az új hatalom, az USA látszólagosan a britek helyébe lépett. De az amerikaiak elzárkóztak az argentin export nagymértékű befogadása elöl.

A gazdaság felépítését vizsgálva elmondható, hogy a mezőgazdaság domináló jellege tulajdonképpen meghatározta az iparfejlődést is, amely ipar lényegében az agrártermékek feldolgozására alapult. Ebben a struktúrában tetten érhető az exportkereslethez, illetve az exportpiacok áringadozásaihoz való nagymértékű alkalmazkodás. Ez az alkalmazkodás azonban, akadályt állított a termékspecializáció elé és káros hatással volt a hosszú távú befektetések tekintetében a feldolgozó iparra, mivel ezek javarészt elmaradtak.

Argentína nem rendelkezett megfelelő gépgyártással sem, így külső forrásokból kellett megoldani a gép-, illetve technológia-szükségletet. Ez pedig folyamatos import-függőséget generált, amelynek nagy részét Angliából oldották meg.  Azt is el kell mondanunk, hogy az argentin ipar – kivéve az export ágazatokat – alacsony termelékenységű és nemzetközileg tulajdonképpen versenyképtelen ágazat volt. (Panyi, 2005)

Hivatkozott irodalom:
Panyi Krisztina (2005): Az argentin gazdasági válság (szakdolgozat)
Kovács Zsófia Dóra (2004): Az argentin gazdasági válság kialakulásának okai, kezelése és hatásai (szakdolgozat)