2012. január elsején életbe lépett a budavári önkormányzat rendelete a szociális kártyáról. Ugye emlékszünk még, hogy pár éve slágertéma volt, bizonyos Szepessy Zsolt Monok polgármestere dobta be a köztudatba. 2009-ben már írtam a témáról egy szűk körben ismert dolgozatot, akkor egy meglehetősen kicsavart logikai levezetés következtében, a szegények cafetériájának neveztem az elképzelést. Ez a mostani elképzelésre sokkal inkább igaz.
Akkoriban a jogszabályi környezetet vizsgálva ezt írtam:
„(…) Az Szt. (…) rendelkezései nevesítik (…), hogy mely esetekben van lehetőség a természetben nyújtott [segély-]„folyósításra”. Vagyis az egyes szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások egészben vagy részben természetbeni szociális ellátás formájában is nyújthatók. Természetbeni szociális ellátásként nyújtható a rendszeres szociális segély, amennyiben a családban a Gyvt. 68. §-a szerint védelembe vett gyermek él (Szt. 47. §). A rendszeres szociális segély természetbeni szociális ellátás formájában történő nyújtásának eljárási szabályait, a természetbeni juttatás formáit a települési önkormányzat rendeletben szabályozza, azzal, hogy védelembe vett gyermekenként a rendszeres szociális segély megállapított összegének 20%-a, de összesen legfeljebb 60%-a nyújtható természetben.” (Faragó, 2009:2)
Azóta a jogszabály változott valamelyest, a 2012. január elsejétől hatályos állapota szerint a rendszeres szociális segélyen túl a foglalkoztatást helyettesítő támogatás is bekerült a kalapba. A jogszabályból levezetve jutottam arra a feltételezésre, hogy Monokon valószínűleg az összes segélyezett családjában védelembe vett gyermeknek kell lennie. Ezt persze már akkor sem gondoltam életszerűnek. Nem is arról volt szó, hogy teljes mértékben követik a jogszabályokat, hanem az egész összeget a plasztik lapra utalták volna, nem csak a rendszeres szociális segélyt, hanem az azóta már megszűnt rendelkezésre állási támogatást is. Támadták is az elképzelést a szakemberek erőteljesen.
Olyasmit vártak a bevezetésétől – igaz nem a szakemberek -, minthogy majd visszaszorul az uzsorázás, meg kezeli az alkoholizmus problémáját, megneveli a segélyezettet, rávezeti a segély helyes felhasználásának útjára. Ugyancsak ellene felhozott érv volt, hogy az igénybevevők „elinflálják” majd a kártyára utalt összeget, lévén a megkötött felhasználást oly módon játsszák ki, hogy a vásárolt termékeket eladják az ára alatt és máris szabad felhasználásúvá tették a pénzt.
Maradva a „pénzügyeknél”, az elképzelés szerint a vásárlások után 1,5, illetve 3,5% profit jelentkezett volna a működtető cégnél, és a kártya előállítási költsége sem az önkormányzatot terhelte volna. Az akkori számításaim szerint „egy RÁT-on [nyugdíjminimum 100%-át kitevő összeg: 28500 Ft.] lévő személy, feltételezve, hogy a kártyán található összeget mind felhasználja, 3,5 %-os forgalom utáni jutalékként 997,5 Ft pénzforgalmat generál. (1,5% esetén ugyanez 427,5 Ft.) RSZS esetén – feltételezve a maximális összeget (25600 Ft) – ugyanezek a számok 897,75, illetve 384,75 Ft „profitot” jelentenek. A 60%-os határ esetén pedig (15390 Ft) 3,5%-os jutalék esetén 538,65 Ft (1,5%-os esetén 230,85 Ft).” (Faragó, 2009:6-7) Akkoriban is kijelölt boltokról volt szó.
Napjainkra a szociális kártya elképzelés túllépett Monokon. Maga a kártya egy segélyezési technika, amit különféle tartalommal lehet megtölteni. Az látszik, hogy a monoki elképzelés nem igazán aratott sikert, most viszont, mint technika egy önkormányzati rendeletben ismét előkerült.
A Budavári Önkormányzat 20/2011-es rendeletében „szociális kártya keretében nyújtott élelmiszertámogatást nevesít, egyúttal módosítja az 12/1999-es önk. rendeletet. A korábbi rendeletben a természetben nyújtott ellátásoknál (51. §) találhatjuk meg a Szociális Törvény 47. §-ára való hivatkozással az élelmiszertámogatást. Az 52. § pedig nevesítette a feltételeket:
- 1) Élelmiszertámogatás állapítható meg annak az egyedülálló, vagy családos személynek, akinek az egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.
- 2) Az élelmiszer támogatás – a hatáskör gyakorlójának a kérelmező és családja helyzetének mérlegelésének alapján hozott döntésével – természetben élelmiszer utalvány átadásával történik.
- 3) Az élelmiszertámogatás nem használható fel alkohol tartalmú italok és dohánytermékek vásárlására, amelyre a határozat rendelkező részében ki kell térni.
- 4) Élelmiszertámogatás a kérelmező részére évente legfeljebb négy alkalommal állapítható meg, alkalmanként 5.000-Ft értékben.
- 5) Az utalvány a megállapító határozatban foglalt időpontban vehető át a Hivatalban, amely az átadott utalványokról személyenként nyilvántartást vezet.
A negyedik bekezdést a 17/2006-os önk. rendelettel még korábban módosították, amelynek értelmében havi 5.000-Ft-os juttatásban részesülhetett az a személy, aki más rendszeres támogatásban nem részesült. Azok is jogosultak voltak a támogatásra, akik más rendszeres támogatási formát igénybe vettek, de ők csupán évente 4-szer és alkalmanként maximum 5.000-Ft. értékben. A fenti támogatási formát váltották ki a szociális kártyával, amely lényegében továbbra is utalvány csak egy modernebb formában.
A jelenlegi szabályozás értelmében így néz ki a rendelet vizsgált paragrafusa (csak a fontosabbakat sorolom itt fel:
- 1) Szociális kártya keretében nyújtott élelmiszertámogatásra jogosult az a személy, aki igazolható módon a létfenntartását veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, vagy időszakosan, illetve tartósan létfenntartási gondokkal küzd, továbbá saját és családtagjai jövedelmének egy főre jutó átlaga nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum mindenkori legkisebb összegének 220 százalékát.
- 2) A szociális kártya keretében nyújtott élelmiszertámogatás nyújtásához szükséges nyilatkozat és igazolások:
a) az igénylő és családtagjai jövedelemigazolása;
b) az igénylő és családtagjai vagyonnyilatkozata;
c) a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzet, illetve létfenntartási gondok igazolása.
- 3) A szociális kártya legfeljebb egy év időtartamra kerül kiállításra. Ennek elteltét követően a kérelmező – az egyéb feltételek fennállása esetén – ismét jogosulttá válik. Ilyen esetben a jogosultságot a kérelem benyújtását követően új eljárás keretében kell elbírálni.
- 4) A szociális kártya keretében nyújtott élelmiszertámogatás a jogosult részére havi rendszerességgel kerül feltöltésre havi 7.500-Ft. összegben.
A kártyát az arra kijelölt szociális boltokban lehet felhasználni. Ezekkel a boltokkal az Önkormányzat szerződést köt. A kártya keretét az alábbi élelmiszerek vásárlására lehet fordítani: tej, kenyér, cukor, liszt, rizs, olaj, burgonya, alma, hús felvágott.
A szociális boltok a kerületben található CBA üzleteket jelentik jelenleg. A forrásokat tekintve több tízmilliós keretről hallani, amely azonban nem zárt felülről, vagyis elviekben az alapján nem lehet kizárni senkit az ellátásból, hogy elfogyott a keretösszeg. A szabályozás értelmében a 62700-Ft-ot nem haladhatja meg az egy főre jutó jövedelem, ez jelenti a jogosultság felső határát. Éves szinten 90.000-Ft-hoz lehet hozzájutni, havi 7.500-ft-os részletekben. Ezek tükrében érdemes megnézni, hogy különféle szociális támogatásokra mekkora összegeket fizet ki az Önkormányzat.
A kártya elődjének számító eseti élelmiszerutalvány az évek előrehaladtával fokozatosan növekvő tételt jelentett az önkormányzatnak, igaz ebben közrejátszik a jogszabály módosítás, amely lehetővé teszi az egész éves támogatás igénybevételét. A háztartások méretét tekintve az átlagosan 3,5 (3-4) fős háztartások veszik jellemzően igénybe.
A táblázatra tekintve, a rendszeres szociális segélyezetteket is idevettem, mert azt gyanítottam, hogy az élelmiszerutalványt kiegészítésként inkább ők veszik igénybe, lévén a jogosultsági kritériumoknak nagy eséllyel megfelelnek, sőt. Ha csak az igénybevevők átlagéletkorát tekintjük nincs nagy eltérés az aktív korú segélyezettek (49,7 év) és az utalványt igénybevevők (51,9 év) között (Szolg. terv. koncepció, 2009). Illetve az is látszik, hogy jellemzően nem az időskorúak veszik igénybe. Azért azt látni kell komolyabb vizsgálat hiányában is, hogy ez az indoklás ingatag lábakon áll. Annyit megmutat azonban, hogy nem kizárólagos az RSZS-ek igénybevétele - sőt, a korábbi szabályozás értelmében, aki más rendszeres támogatási formát vesz igénybe, nekik évente mindössze 4 alkalommal járhat -, tehát nyilván nem is ez volt a cél.
Ha a jogosultság felöl közelítjük meg az elődöt akkor, azt láthatjuk, hogy 1999-ben az akkori öregségi nyugdíjminimum (15350-Ft.) kétszerese - egy főre jutó - volt a jogosultsági határ. 2011-ben még a módosítás előtt 57000-Ft., ugyanez, a módosítás után pedig, immáron a kártyával 62700-Ft. – ahogy azt korábban már említettük.
2008-2009-ről rendelkezésre állnak adatok, amelyek azt mutatják, hogy az igénybevevők egy főre jutó átlagjövedelme a szóban forgó években nem érte el a 40000-Ft.-ot, azonban még így is magasabb, mint az RSZS-ek egy főre jutó mutatója, 2008-ban kb. a duplája, 2009-ben még ennél is nagyobb (Szolg. terv. koncepció, 2009). Ha egy 4 fős családból indulunk ki, akkor az ekvivalencia skála alapján a háztartás (2 szülő, 2 gyerek) összjövedelme, pontosabban fogalmazva, a családi jövedelemhatár 89775-Ft. Tehát ez alatt kell, hogy maradjon, ekkor jogosult ellátásra, vagyis erre az összegre egészítik ki a család jövedelmét. Ezzel nyilvánvalóan beférne az élelmiszer utalványra jogosultak közé. Ha az utalványt nézzük szimplán, akkor a család összjövedelme 199500-Ft alatti kell, hogy legyen (nem ekvivalencia skálát használva nyilván az összeg magasabb lenne, de ez nem változtatna számottevően azon, amit szemléltetni igyekszem). A Szolgáltatástervezési Koncepció adatait a példánkra vetítve azt látjuk, hogy az igénybevevők (a család összjöv.) mintegy 36000Ft.-al vannak az RSZS jogosultság családi jövedelemhatára felett (89775-Ft.), és kb. 20000-Ft.-al az utalványra jogosulttá tevő egy főre jutó határ (57.000-Ft.) alatt (Nem biztos, hogy az önkormányzati számítások is ekvivalencia skálán alapulnak, az összegeket mégis az alapján számoltam, úgyhogy becslésre alkalmasak mindössze, kezeljük kellő óvatossággal.).
Az új szabályozás méginkább megengedő, a 62700-Ft.-os határ ellenére azonban elképzelhető, hogy még mindig jóval a határ alatt maradnak az egy főre jutó jövedelmek az igénybevevők részéről. Bár a „módosabbak” NEM megjelenése a rendszerben még nem zárja ki, hogy a már jelenlevőkhöz hasonló jövedelműek megjelennek. Azonban a 2008-2009-es adatokra támaszkodva ez korántsem biztos. Ez indokolhatja az önkormányzati bátorságot a tekintetben, hogy az információk szerint felülről nyitott támogatási keret mégsem szalad majd el. Ebben segíthet továbbá az is, hogy nem állítható biztosan az, hogy az összes igénybevevő a teljes évet kihasználja, elképzelhető, hogy csak eseti támogatásként veszi igénybe a szociális kártyát.
A másik oldalról viszont tényező az új adótörvények hatására rosszabbul járók tábora, amely feltűnhet a horizonton. Itt csupán az a kérdés, hogy veszítenek-e annyit, hogy beférjenek a jogosultsági határ alá? És a plusz egyes kérdés: amennyiben lesznek ilyenek, mekkora számban?
Ennek a kártyának a tekintetében nem hallani a hatalmas felzúdulást. Nyilván, mert itt alap esetben is egy élelmiszer utalványról volt szó és azt váltották ki egy modernebb módszerrel. Bár ennek a hátterében is ott van, az alkohol és a dohány áruk vásárlásának tilalma, mégsem esik talán akkora súllyal latba. Nem is a fegyelmező jelleg dominál. Illetve talán nem a rendszeres szociális segélyezettek a hangsúlyosak tulajdonképpen, hanem a hozzájuk képest jobb módban élők dobják meg a jövedelmi átlagot, ahogy arra a számítások alapján gondolhatunk. A monoki elődhöz képest az is különbség, hogy itt a bolti vásárlások 5%-os kedvezménnyel történnek, míg ott ugyebár a vásárlások után lett volna profitja az üzemeltetőnek.
Tehát, ahogy azt már pár éve is állítottam: a szociális kártya nem ördögtől való. Itt most nem hírverésről, meg szavazatszerzésről van szó, hanem segítségnyújtásról. A már meglévő helyi támogatások kiegészítéséről, korszerű köntösbe bújtatva.
Felhasznált irodalom:
Faragó Csaba (2009): Szociális kártya, avagy előítéletekre épített segélyezés? (kézirat)
Budavári Önkormányzat - Szociális szolgáltatástervezési koncepció 2009
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.