2012. február 3-án az igazgatóság döntése értelmében leálltak a Magyar Légiközlekedési Vállalat a MALÉV Zrt. gépei. Történt, hogy a társaság ingatag helyzetére hivatkozva Tel-Avivban már nem akarták kiszolgálni a cég járatát, ragaszkodtak a számla előzetes rendezéséhez - megszűnt a bizalom. Lássuk hogyan is jutottunk idáig.

1946. márciusában alakult a társaság elődje a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi (Maszovlet) Rt. 8 évvel később a magyar állam, államközi szerződés keretei között kivásárolta a szovjeteket a cégből. Ekkortól datálható a MALÉV létezése. 1992-ig állami cégként működött, amikor is az Alitalia olasz légitársaság és a Simes - szintén olasz - bank 35%-os részesedést szerzett. Az együttműködés mindössze 5 évig tartott, amikor is 1997 decemberében magyar bankok visszavásárolták az olasz kezekben lévő részvényeket.

1998-ban a British Airways részéről történt egy kísérlet a Malév részvényeinek megszerzésére. Elvileg már készen is voltak a papírok, de a kormányváltásnak (első Orbán kormány) köszönhetően a magyar állam visszavonulót fújt. 1999-től az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez került a Malév 99,5 százalékos többségi tulajdona, amely helyzet egészen 2007-ig nem változott.

2007-ben a Gyurcsány kormány regnálása alatt 200 millió forintért eladták a céget a Borisz Abramovics érdekeltségébe tartozó AirBridge Zrt.-nek. Ez az üzlet sem jött be, 2010 februárjában ismét állami tulajdonba került a MALÉV 99,95%-a.

Kesernyés történetünkről elmondható, hogy a társaság tulajdonképpen a rendszerváltás óta befektetők után ácsingózott. Az 1992-es első eladást megelőzően már látszott, hogy a cég nem rendelkezik elegendő tőkével a működéséhez, ezért szükséges lenne külső források bevonása. Az Alitalia beszállásával mindez teljesülni látszott és a kiszállása után is voltak, akik láttak üzletet a cégben. Csakhogy az állam akkor másképp döntött. Valószínűleg ebben szerepet játszott a privatizációs hullám kicsengése, azok a hangok, hogy az állam elherdálta a vagyonát, fillérekért árusította ki az országot.

Később ez a visszakozás visszaütött a tekintetben is, hogy a 2004-es EU csatlakozás hozadékaként már nem lehetett államilag szubvencionálni a légitársaságot, lévén a szabályok tiltják mindezt. Akkoriban - egyes források szerint -, mintegy 30 milliárd forintból még helyre lehetett volna tenni a céget. Ezen felül a Ferihegyi reptér eladásából - amely szintén az EU csatlakozás után történt meg - sem részesedhetett a MALÉV. Ezzel az eladással kapcsolatban terjengenek olyan hírek, hogy a brit vevő számára egy bizonyos forgalmat garantált az állam, tehát nem engedheti csődbe jutni a légitársaságot. (Ez valahogy jellemző a hazai privatizációra. Egyéb privatizációs szerződéseket is érdemes lenne fellapozni a '90-es évekből, ahol szintén állami garanciák vállalása a jellemző...)

1999-től az állam folyamatosan tolta be a pénzt a MALÉV-ba, 2001-ben például az MFB 20 milliárd forintos hitelkeretére a kormány kezességet vállalt, és még ugyanebben az évben további 9,2 milliárd forintot "talicskáztak" be. Mindezen felül újabb 10 milliárd forint "betolásáról" született döntés 2003-ban. Ennek az összegnek egy részét - 3 milliárdot - feltételekhez kötöttek, amelyet a cég végül is nem teljesített időben, így 7 milliárd került felhasználásra. A cég eközben igyekezett eladásokból is fedezni a veszteségét, például 2005-ben, több mint 7 milliárd forintért eladta az üzemanyag-üzletágát a Budapest Airport Zrt.-nek.

2007-ben ismét egy eladás (AirBridge), 2010-ben visszavásárlás. Oszkó Péterék 95%-os tulajdonrészt vásároltak vissza, a fennmaradó 5% az AirBridge-nél maradt. A kormány úgy szerzett tulajdonrészt ismét, hogy a vele szemben fennálló adósságot tőkére konvertálták, és ezzel gyakorlatilag a cég többségi tulajdonosává avanzsált az állam. Az 5% az orosz állami bank, a Vnyesekonombanknál maradt (az időközben tönkrement AirBridge részvényeket ők birtokolták). A [remek] privatizációs szerződés értelmében azonban a bank által kifizetett 32 millió eurós bankgarancia a MALÉV-ot terheli. Ezt is hozzávéve a cég, mintegy 120 millió euró adósságot halmozott fel a bankkal szemben. A magyar állam ezért a visszavásárlást követően összesen 25,4 milliárd forinttal megemelte a légitársaság alaptőkéjét.

Az Európai Bizottság pedig vizsgálódik. 2007 és 2010 között tiltott állami támogatások nyújtása okán. Pár adósságtételtől ilyen-olyan trükkök hatására megszabadították a céget, a 2003-as MFB kölcsönt például átruházták a Malév Vagyonkezelő kft-re, illetve a cég az adókötelezettségeinek teljesítését többször elhalaszthatta.

Ez a vizsgálódás, illetve a panasztétel a Wizz Air részéről, amelynek nyomán tulajdonképpen elindult, vezetett oda, hogy gyakorlatilag halotti tort ülünk. A Bizottság kötelezte a céget, hogy fizesse vissza az említett időszakban kapott támogatásokat, amellyel gyakorlatilag kivégezték a céget. Ezzel a Budapesten tevékenykedő légitársaságok jól jártak, a versenyből a MALÉV került ki vesztesen. Úgy néz ki ennek a cégnek sem az állam, sem a piac nem volt jó gazdája, és közösen sem működött.

Elhunyt 2012.február 3. Tel-Aviv/Budapest.