Féltávhoz érkeztek a küzdelmek a Merkantil Bank Ligában. Ilyenkor a szokásjog alapján illik mérleget vonni. Mi is ezt tesszük. Viszont - rendhagyó módon - elsősorban az edzőváltások felől közelítjük meg az eddig lejátszott mérkőzéseket. Illetve pár gondolat erejéig foglalkozunk a "többiekkel" is. 

Kezdjük rögtön a számokkal, mert ugyebár azok nem hazudnak! Szóval, a másodosztályban eddig lejátszott 19 forduló alatt, összesen 528-szor rezdült meg a háló, ami meccsenkénti 2,8-as gólátlagot jelent. A játékvezetők a mérkőzések alatt kiosztottak 739 sárga-, illetve 40 piros lapot, ami a sárgás figyelmeztetések tekintetében 3,89-es, a pirosak tekintetében pedig nagyságrendileg 2-es átlagot mutat. A legtöbb sárgát a ceglédi Preklet Csaba szedte össze, szám szerint 3-at, őt követi eggyel lemaradva a mosonmagyaróvári Vágó Levente, illetve dobogós még holtversenyben a gyirmóti Varga Péter és a budafoki Vass Máté. Gyirmótit találunk a dobogón a piros laposak között is. A listavezető Szarka Ákos, 2 begyűjtött öltözőbe küldéssel, és szintén duplázott ebben a műfajban a soroksári Valencsik Dávid. Ők voltak a renitensek, de térjünk át a mesterlövészekre.

A góllövőlistát a ceglédi Oldal Tibor vezeti 12 találattal, utána holtversenyben következik három 11 gólos: a Vasasnál Szanyó Károly érkezésével csapatkapitánnyá előlépő Balajti Ádám, a listavezető Gyirmót gárdájából Nagy Patrik, illetve az újonc Monor centere, Tóth Barna. A dobogó harmadik fokára pedig a Monorhoz hasonlóan szintén feljutó Kaposvárból az örök ígéret Beliczky Gergő, és a piros lapokat is előszeretettel gyűjtő ex-diósgyőri Szarka Ákos (Gyirmót) fért még fel 10-10 találattal. Érdekesség, hogy Oldal is és Tóth is a táblázat hátsó régiójában helyet foglaló csapatokban játszanak. Az tehát biztos, hogy nem rajtuk múlik...

Szeptemberben nem csak az iskola kezdődött

...Hanem edzőváltások is voltak szép számmal a mögöttünk hagyott időszakban. Akadtak olyan edzők, akik ugyan nagy tervekkel vágtak neki a szezonnak új állomáshelyükön, de hol hamarabb, hol később kiderült: nem állt össze a „feng shui”. Sőt, olyan is előfordult, hogy az eredményeket tekintve minden klappolt, mégis edzőváltásra került sor.  Nézzük konkrétan mi történt:

(Forrás: ztefc.hu)

A ZTE-nél a 7. fordulóban köszönték meg a viszontagságos tavalyi idény után  (a gárda éppen, hogy megmenekült a kieséstől) nyáron kinevezett Nagy Tamás munkáját. A tulajdonos és a - menesztett edzőhöz hasonlóan szintén - nyáron érkező sportigazgató, Sallói István a kezdeményező, domináns játékot kérte számon. A zalaiak ekkor a 3. helyen álltak 14 ponttal, ami ugyanannyi, mint amennyit a második helyen tanyázó Békéscsaba összeszedett… Úgyhogy kommentár nélkül rögzítsük a tényt: a kispadra Dobos Barna érkezett a harmadosztályú Dunaújvárosból. Dobos és Nagy 7 mérkőzéses periódusait összevetve (14. fordulóval bezárólag), az nb2.hu cikkének konklúziójával szemben nagyon nagy változás nem történt! Egy ponttal gyűjtött többet az új edző, az viszont vitathatatlan, hogy a második helyre fellépett a gárdával. Azt pedig sosem tudjuk meg, hogy 19 mérkőzés után Naggyal hol tartanának.

(Forrás: eto.hu)

Szintén szeptemberben köszönték meg Mészöly Géza munkáját Győrben. Itt a számok alapján érthetőbbnek tűnik a váltás, de nem feltétlenül egyértelműnek! A nevek alapján erősnek tűnő keret ellenére hét forduló alatt csak 8 megszerzett pont és a 11. hely jött össze a tabellán. Árnyalja azonban a képet, hogy Mészölynek új csapatot kellett építenie (16-an távoztak a tavalyi gárdából). Az ő esetében, az előző és összességében csalódáskeltő szezon is közrejátszhatott abban, hogy hamar elfogyott a türelem. Viszont azóta az utóddal, - az addigi pályaedző - Király Józseffel még inkább visszaestek a kisalföldiek. Sőt, nemrégiben 5 meghatározó játékossal szerződést is bontottak! A zalai példával ellentétben, ebben az esetben még a tabellára sem lehet hivatkozni, vagyis inkább tűnik feleslegesnek, mint jó húzásnak az edzőváltás. Másképpen fogalmazva: új impulzust a látottak alapján eddig nem adott.

Még mindig szeptember. Siófokon a Békéscsabától elszenvedett kétgólos vereség után volt kénytelen távozni a gárdát tavaly sikeresen benntartó Varga Attila. A Balaton-parti vezetők döntése érthetőnek tűnt, mivel a csapat a 20 csapatos mezőnyben a pontvadászat 18. helyén állt, és 7 mérkőzésen mindössze egyetlen győzelmet tudott felmutatni. Ráadásul a gólszerzéssel is hadilábon álltak Elekék, ami az új edzővel, a sportigazgatóból vezetőedzővé (is) váló Ifj. Mihalecz Istvánnal sem változott. A 19 mérkőzésen szerzett 17 találat (9 meccsen nem találtak be) meglehetősen vékonynak tűnik… Az új edzővel 12 forduló alatt szerzett 13 pont nem kevésbé. Az edzőváltás tehát itt sem oldotta meg a gondokat, a játékoskeretben sem nagyon van több, vagyis a téli szünetben majd mindenképpen bele kellene nyúlni az összetételébe! Ellenkező esetben ezúttal már aligha ússzák meg a kiesést!

És még mindig szeptember. Cegléden a Vác elleni 1-0-s vereség után döntöttek úgy a vezetők, hogy megválnak a tavaly nyáron kinevezett mestertől, a korábbi válogatott Klausz Lászlótól. A keret itt is átalakult. Az előző szezont a 9. helyen befejező alakulatnál emiatt meglehetősen nehezen indult a szekér. A 8. fordulóban még győzelem nélkül, sereghajtóként álltak a tabellán. Ekkor érkezett a holtidényben Vácról távozó Nagy Tibor, akivel megindultak felfelé. Vele eddig 16 pontot gyűjtött a gárda és jelen pillanatban a 15. helyet foglalják el a táblázaton. Ebben az esetben viszont azt mondhatjuk, hogy bejött az edzőváltás.

Továbbra is szeptember. A helyszín Kazincbarcika. Ahol hisznek a visszatérés erejében! Érkezik ugyanis Gálhidi György. Az elődje pedig az a Koleszár György volt, aki szintén nem először irányította a borsodi csapatot, és akivel 2016-2017-es szezon végén a gárda feljutott a másodosztályba. Csakhogy licenc hiányában az NBII küzdelmeinek már a diósgyőri legendával, Vitelki Zoltánnal vágott neki a klub. Vele tavaly féltávnál még a 9. helyen álltak. A tavasszal viszont nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerették volna és a 31. fordulótól már újra Koleszár kezébe került az irányítás. A bennmaradás végül összejött, így a visszatérő mesterrel kezdték el az idei szezont. Csakhogy nem jól! Az első 8 fordulóban mindössze egyszer sikerült nyerni, 3 döntetlen mellett, és a megszerzett 6 pont a 18. kiesést jelentő helyezéssel elégnek bizonyult a váltáshoz. Érkezett tehát újra Gálhidi, aki a 2014-2015-ös szezonban már irányította a borsodi csapatot, igaz csak a harmadosztályban. Az új tréner egykori klubja a Budafok elleni idegenbeli 0-0-val mutatkozott be a kispadon, ráadásul annak a mérkőzésnek különös pikantériát adott, hogy az ellenfelet szintén egy ex, a nemrégiben még ugyebár a Kazincbarcikát irányító Vitelki Zoltán vezette! Ettől kezdve a csapat elindult felfelé, az eredmények azt mutatják, hogy bejött a váltás, a ’barcika jelenleg a 7. helyen áll a táblázaton.

Utoljára szeptember. Keleten nem csak Borsodban, hanem a Hajdúságban is váltásra került sor! Ez a váltás azonban kilóg a sorból. Ugyanis Horváth Ferencet a 9. fordulóban elfoglalt 10. hely miatt nem menesztik, hanem önszántából távozik, az első osztályú Szombathelyi Haladás hívó szavára. Ettől függetlenül nem lehet nem észrevenni, hogy Kamilláéknál komoly gondok vannak. A játékoskeret a légiós-szabály miatt erősen meggyengült, a háttér sem ugyanaz (új vezetése van a klubnak), pénzügyi nehézségekről és tartozásokról is hallani… Szóval, ilyen körülmények között vette át a gárdát Bekő Balázs, akivel az addig megszerzett 13 pont mellé a következő 10 meccsen 6 pontot sikerült gyűjteni, ami jelen pillanatban a 16. helyhez elég... És, ha ehhez még hozzátesszük, hogy mindössze egyetlen pont választja el a csapatot a kiesőhelytől, aligha érhet váratlanul bárkit, ha a tréner nyilvánosan is hangot ad elégedetlenségének.

Októberben is kitartott a lendület az edzőváltások tekintetében

Felsorolásunkban most két olyan klub következik, ahol a stabilitás nem annyira a csapatjátékra, sokkal inkább az edzőváltásokra jellemző! Ha már keleten járunk, kezdjük is ott, mivel Nyíregyházán ismét felmondtak egy edzőnek. Mielőtt azonban a konkrét esetre rátérnénk, jegyezzük meg, hogy az első osztályból való kizárásuk óta a nyírségi megyeszékhelyen öten is irányították a szakmai munkát. A 2016-17-es idényben hárman (Mátyus János, Véber György, Dajka László), a következőben Lucsánszky Tamás és a mostani bajnokságban menesztett Bozsik József. Neki októberben a Győr elleni 1-0-s vereség után telt ki az ideje. Ami nem is csoda, lévén az idény előtt a feljutás lehetőségével is kacérkodó csapat ekkor az utolsó előtti pozícióba esett vissza a táblázaton. A tíz forduló alatt megszerzett egyetlen győzelem sem azt mutatta, hogy jó irányba haladnak a dolgok. A megoldást az addigi segítő, Lengyel Rolandban vélték megtalálni. Ő lett a hatodik a sorban. Először csak ideiglenes jelleggel nevezték ki, de miután meggyőzően kezdett – a Békéscsabát és a Budafokot is megverték -, maradhatott a kispadon. Azóta viszont hullámzó a teljesítményük, kikaptak például a Váctól és a Balmazújvárostól is, ellenben megverték a listavezető Gyirmótot. Lépegettek ugyan előre, de ez még nagyon távol van a táblázat első felétől, attól, ahova a szezon előtt minimum vágytak.  

A másik ilyen egyesület a Budafok, ahol az edzőknek nem érdemes hosszú távra tervezniük. Természetesen itt is vissza kell mennünk az időben. Az NBII-be még Prukner Lászlóval jutottak fel, akivel el is kezdték a tavalyi szezont, és akit a mostani váltáshoz képest szinte napra pontosan egy éve váltott az örök beugró Tóth Bálint. A(z első) beugrás decemberig tartott, a tavaszt már a korábban említett Gálhidi Györggyel kezdte a csapat, hogy aztán majd Tóth Bálinttal fejezze be… Az újabb 7 meccses időszak elégnek bizonyult a tűzoltásra, a Budafok kivívta a bennmaradást.  Az nyáron természetesen váltottak a kispadon, érkezett – a korábban már szintén említett – Vitelki Zoltán, és távozott is 14 forduló után. Jelenleg Csizmadia Csaba és a sportigazgató Oláh Lóránt irányít. A cél pedig ezúttal is a kiesés elkerülése. A gárda féltávnál a 17. helyen áll.

(Forrás: Szigetköz Sport)

Győr-Moson-Sopron megyében az ETO mellett van még egy klub, ahol elfogyott a türelem (sőt, érdekességképp jegyzem meg, hogy elfogyott lejjebb is, a harmadosztályú Ménfőcsanak edzőjét is elküldték az ősszel). Mosonmagyaróváron a korábbi szövetségi kapitánynak, Várhidi Péternek intettek búcsút. A Budaörs elleni sima 3 gólos vereség már nem fért bele. Az MTE esetében – a Siófokhoz és a Budafokhoz hasonlóan – tavaly szintén a bennmaradásért sikerrel küzdő alakulatról van szó. Visszatérve Várhidire az elválás nem volt túl elegáns a felek között! Sárdobálásig fajult a vita közte, az elnök, és egykori pályaedzője, Takács Gábor között, aki Tóth András érkezéséig megbízott edzőként irányította a csapatot. Igazságot nem teszünk, csak annyit közlünk, az új edzővel két mérkőzésen négy pontot gyűjtöttek Somogyi Csabáék. Úgy tűnik tehát, hogy a (viharos)csere után a nyugalom jót tett a gárdának, és jó húzás volt az egykori angyalföldi hátvédet a kispadra ültetni.

(Forrás vasasfc.hu)

Apropó Angyalföld. Az edzőcsere remek megoldásnak bizonyult a Vasas esetében is. A bajnokságot ugyan nem kezdték rosszul, de a zsinórban aratott 3 győzelem után hullámvölgybe került a csapat – sorozatban 7 döntetlen következett -, és a szériát megtörő Vác elleni győztes meccsen sem maguknak, hanem az ellenfél kapusának köszönhették csak a győzelmet! Ez sem rántotta azonban ki a gödörből az angyalföldieket, újabb döntetlen, majd három vereség következett. Vagyis az azonnali visszajutástól messze kerültek a piros-kékek. A vezetők ekkor léptek és elküldték Kis Károlyt. A következő két meccsen az erőnléti edző, Ferenczi István irányított. A gondokon azonban ő sem tudott úrrá lenni, vele a 12. helyre csúsztak vissza a táblázaton. Jól jött tehát a válogatott szünet, ekkor érkezett ugyanis Szanyó Károly, akivel a gárda jutott már fel az élvonalba. A régi-új edzővel ismét megmozdult valami. A soron következő két mérkőzésüket egyaránt megnyerték Balajtiék, a másodikat ráadásul idegenben, a feljutásra pályázó Zalaegerszeg ellen! A Vasas jelen pillanatban a 8. helyen áll, a látottak alapján játékban is előrelépett, tehát bátran kijelenthető, hogy az új edző hozzá tudott tenni a csapathoz.

Összegezve: a 20 másodosztályú gárda fele, 9+1 az újratervezés mellett döntött. Azért a plusz 1, mert Horváth Ferencet ugyebár nem küldték, hanem magától távozott. Néhány esetben viszont már az újratervezést is újragondolták!  Tudniillik 6 egyesületnél is más szakvezetővel vágtak neki az idei szezonnak, mint akivel az előző bajnokságot befejezték! Ezek közül a csapatok közül pedig Zalaegerszegen, Győrben, a Vasasnál és Budafokon már a „nyáriak” is múlt időbe kerültek…

Hol lehetnek elégedettek és hol nem?

Nyilván, ahol edzőváltásra került sor, igazából nem lehetnek elégedettek. Illetve, részben talán. Mármint ott, ahol lendített a szekerükön az új tréner. Igaz, ezeknél a csapatoknál sem feltétlenül a félszezonra lehetnek „büszkék”, hanem a döntésre magára, amennyiben „jól sült el”. Ilyen például a Cegléd, a Vasas és a Mosonmagyaróvár. Viszont Győrben, Siófokon és Budafokon egyelőre nagy csodák nincsenek. Zalaegerszegen pedig – továbbra is állítom – az eredményeket figyelve, sok minden nem változott. A Nyíregyháza esetében pedig vegyes a kép! A pozíciókat figyelve léptek ugyan előre, de az igazi, komoly áttöréstől messze vannak. A többieknél azt gondoljuk, hogy a 3 újonc közül a Kaposvár abszolút elégedett lehet, elvégre a feljutás kérdésébe is reális esélye van beleszólni. A Tiszakécske sem panaszkodhat a középmezőnybeli helyezésére, ellenben a Monornál komoly baj van! A gárda sereghajtó 19 forduló után, a nyáron érkező MTK-s vonal, úgy néz ki nem működik! A támadó Tóth Barna hiába áll előkelő helyen a mesterlövészek versenyében – a csapat góljainak (23) majdnem felét (11) ő szerezte, de az alakulat védekezése nem állt össze, így nem meglepő, hogy a legtöbb gólt ők kapták eddig a bajnokságban (37).

Az NBI-ből kieső két csapat esetében a Balmazújvárosnál a másodosztályban is jellemzően a kiesés elleni harcról lehet csak szó. Főképp, mert a feljebb már taglalt tényezők (vezetői háttér, tartozások), nem túl biztatóak a jövőre nézve. Ezeket a dolgokat muszáj figyelembe venni amikor értékeljük az edzőváltást és Bekő Balázs munkásságát, - ami szigorúan a statisztikát nézve eddig nem nagyon jött be, és ahogyan feljebb már utaltunk rá, ezt maga a mester is érzi! Ezzel szemben a Vasasnál abszolút bevált a trénercsere! Csakhogy túl nagynak tűnik a hátrány. Emiatt azonnali visszajutásról nagy eséllyel nem érdemes beszélni, de a végelszámolásnál a közvetlen a dobogó környékére odaérhetnek.

A Békéscsaba a szűk játékoskeret ellenére, most is az élmezőnyben foglal helyet és ez nagyban Boér Gábornak, a viharsarkiak fiatal mesterének köszönhető. A feljutás nem cél, mivel sem az infrastruktúra, sem az anyagi háttér nem áll rendelkezésre az NBI-hez. A Budaörs is hozza Bognár György irányításával a szokásos megbízható szereplését az ötödik hellyel. Igaz, pár érthetetlen zakóba azért beleszaladtak az ősszel. Csákváron tavaly Szijjártó István feladata a kiesés elkerülése volt. Idén a Puskás Akadémia ernyője alá tartozó együttes, mindössze 3 vereséget szenvedett, aminek köszönhetően nem véletlenül foglalja el a táblázat 6. helyét. Soroksáron viszont megtört a lendület. A Fradihoz sok szálon kötődő alakulat a 7. fordulóban még vezette a táblázatot, utána viszont a rengeteg sérülés, illetve a formahanyatlás rányomta a bélyegét a továbbiakra, ami így a 10. helyet jelenti Lipcsei Péter tanítványainak.

(Forrás: vacfc.com)

Vácon idén is rengeteg a döntetlen. Szám szerint 10. Az előző - Nagy Tibor nevével fémjelzett szezonban 38 mérkőzés alatt játszottak 12-őt (féltávnál 6-ot)... A 19 mérkőzésen kapott 18 gól, amely tavaly szintén ugyanennyi volt (végül a teljes szezonban 38-cal zártak, ami a legkevesebb volt a teljes mezőnyben), Zoran Spisljaknál is masszív csapatjátékot és védekezést jelent, erre azonban idén – egy jó befejező csatár hiányában - nem épül megfelelő támadójáték! Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a mutatók felvetik azt a kérdést, hogy vajon érdemes volt-e a klubhoz ezer szállal kötődő Nagyot elengedni? Visszatérve, Balajti Ádám Vasashoz távozása után, jelen pillanatban nincsen olyan játékos a keretben, aki feltenné az i-re a pontot.  A kétség kívül húzóember, Zsolnai Richárd 4 gólja nem elég az üdvösséghez. Az általában egyszem ékként foglalkoztatott Murai pedig messze nem tudja pótolni a tavalyi szezon gólfelelősét. Sem a találatok számában (3), sem játékban. Amennyiben ezen nem változtatnak a Dunakanyarban, nem is fognak előrelépni. Ráadásul az óbudai albérlet után a Ligeti stadionba novemberben visszaköltöző piros-kékeknek az otthon sem túl édes, és főleg nem előny, mivel az ott lejátszott három mérkőzésükön egyaránt döntetlen született. Nem meglepő módon ebből két alkalommal a váciak képtelenek voltak a kapuba találni. Mindez így összességében a 11. helyre elég.

Dorogon lett volna olyan széria, amikor nem csodálkozott volna senki, ha a vezetők megköszönik Miskei Attila munkáját, ám a fiatal tréner alatt végül nem ingott meg a kispad. De a 24 megszerzett pont csak 6 egységre van a már kieső 18. helytől, vagyis az egykori bányászvárosban aligha nyugodhatnak meg!

A félszezon tehát ezekkel az edzőcserékkel és eredményekkel zárult. Viszont a bajnokságnak nincsen vége! Ebben a naptári évben még van két előrehozott forduló, amelyben a csapatoknak pályára kell lépniük, vagyis van még két esélye mindenkinek, hogy kozmetikázzon a mérlegén a téli szünet előtt…