Egy korábbi bejegyzésemben (Ők tényleg nem fontosak?) már érintettem valamelyest a témát. Érdemes általánosságban futni még egy kört a dologban. Szóval, lett itt Csepeli György szavaival élve röghöz kötés (államilag támogatott, ingyenes képzés), lett itt tandíj, féltandíj. Vagyis az ingyenesség látszólagos. "Nincs ingyen ebéd".

Az "ingyenes" képzés esetében a költségek időben eltolódva jelentkeznek. A végzettség megszerzését követő 20 évben 6-12 évet itthon kell "iparoskodni". A társadalomtudományok kapcsán keveseknek tették lehetővé az államilag támogatott képzést. Vagyis ők megválthatják tulajdonképpen a 6-12 évet azzal, hogy tandíjat fizetnek. Egy másik szempontból viszont, talán őket nem is érdemes "röghöz kötni". Egy szociális területen végzettséget szerzőt - a már hivatkozott bejegyzésre utalva - nagy valószínűséggel felszív a munkaerőpiac.

Csakhogy ennek a másik oldala az, hogy a befektetett összegek anyagi értelemben nem biztos, hogy megtérülnek. Persze be lehet jutni alapítványokhoz, civil szervezetekhez, stb., ahol lehet pályázgatni, abból a pénzből némi trükközéssel "ki lehet szedni" öncélra is, de erre alapozni az egyetemi tanulmányokat kissé groteszk volna, és hát - valljuk be - szembe menne az 'oly bőszen hangoztatott humánus értékekkel.

Egy másik - cinikus - érvem a röghöz nem kötéshez, az, hogy mi olyan jó szakembereket képezünk ezen a területen, hogy nekik igenis járniuk kell a világot, öregbíteni a képzés hírnevét. Amennyiben járják a világot, akkor megtérül a dolog.

A piacképesebb társtud. végzettségnél (pl. szociológia) viszont jobb a sansz a megtérülésre. Mert arról a szakról legalább tudja az átlag ember is, hogy létezik. Még a szociális munkáról is tudja. De a szociálpolitikáról nem igazán. Én például az egyetemi éveim alatt voltam, szociális munkás, szociológus, szociálpszichológus, csak szociálpolitikus nem. Amint közöltem, hogy más a mezsgye, a következő kérdés ilyenkor az volt: "és mit csinál egy szociálpolitikus? Az ezt követő: akkor te politikus vagy, parlament meg minden?

Úgy néz ki a kormány sem tudja, mi fán terem a szocpolos, aki tudja, az majd kifizeti érte a tandíjat, mert többet tud, mint az átlag. Nem a Valóvilágból naprakész, hanem érdekli a jóléti újraelosztás, a jóléti állam lehetséges jövőképei, esetleg hallott már Ferge Zsuzsáról, meg a humánus értékekről a szakon, amit ő alapított.

Azokról én is hallottam, és az elsajátításukban kudarcot vallottam, azt mondá' a szak alapítója, de én legalább nem fizettem tandíjat a kudarcért... Most már a sikertelen azonosulás is pénzbe kerül.

Már a kudarc sincs ingyen...